Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

TANULMÁNYOK - Farkas Gábor: A vadásztöltény-, Gyutacs- és Fémárugyár RT. székesfehérvári üzeme az alapítástól az államosításig 1939 – 1948.

másrészt az egyre közeledő front hírei, majd 1944 őszén Székesfehérváron is jelentkező háborús viszonyok fékezőleg hatottak a munkások és a műszaki gárda teljesítményére. (Székesfehérvárt 1944. szeptember 19-én és október 13-án nagyarányú légitámadás érte, s ez városszerte lemérhető háborús pszichózist idézett elő.) A már hazánk területén folyó harcok hírei, majd a kitelepítés hatósági előkészületei is gátjai voltak a normális terme­lési menetnek. A kormány 1944. október 25-én elrendelte, hogy az üzeme­ket a front közeledése alkalmával a hátországba kell szállítani. Ha az elszállításra nem állna rendelkezésre elég idő, akkor az üzemi épületeket berendezéseikkel együtt fel kell robbantani. November 2-án jelent meg az üzemek bénításáról szóló rendelkezés. Ez némileg enyhíti a korábbi rendel­kezést és egyes gépek nehezen pótolható alkatrészeinek leszerelését és megsemmisítését írja elő. 9 1944 november végén világossá vált, hogy a szovjet hadsereg Székes­fehérvár falai alá is elérkezik. A részvénytársaság jelezte, hogy november 27-én ágyútűz alatt állott nagytétényi üzeme. A székesfehérvárin kívül a mosonmagyaróvári gyár dolgozott még tovább. Az igazgatóság úgy ren­delkezett, hogy kiürítés esetén a székesfehérvári üzemet Magyaróvárra fogják telepíteni. Ez az idő igen hamar elérkezett. December 2-án Szammer alezredesnek a székesfehérvári kerületi parancsnokságon Borosnyai ezredes azt az utasítást adta, hogy a Vadásztölténygyár hadiüzemi munkásainak hozzátartozói hagyják el a várost, a munkások azonban a további intézke­désig kötelesek a munkát folytatni. A családtagok elszállításához szükséges járművet sem a gyár, sem a kiürítéssel foglalkozó polgári és katonai hatóságok nem tudták biztosítani. Ugyancsak nem hozták tudomásukra azt sem, hogy Magyarország területén kívánják-e őket letelepíteni, vagy Szlovákia, esetleg Németország valamely vidékét jelölték ki számukra? Borosnyaitól származott az a parancs is, miszerint a gyárban tárolt kész­és félkésztermékeket, valamint a gépparkot el kell szállítani a városból, az el nem szállítható berendezések bénítását készítsék elő; a gyári épületek felrobbantásához pedig tegyék meg az előkészületeket. Mindezeket a gyári vezetőségnek öntevékenyen kellett volna végrehajtania. Tehát az esemé­nyek között megfelelően intézkedve, nem volt szükséges ezt a parancsot 100%-osan teljesíteni. Ezt az üzemvezetőség is felismerte — látta a város­ban a magyar és német katonai parancsnokság fejetlen kapkodását, egy­másnak ellentmondó intézkedéseit — és igyekezett a berendezést megóvni, legalábbis megkímélni attól, hogy Németország területére kerüljön. A de­cember 2-i intézkedések nyomán a gyárban is megkezdték bizonyos mérvű leszerelést, és puhatolóztak, hogy a mosonmagyaróvári üzem mennyi gépet, félkész- és készterméket vesz át. Ekkor Winter Jánost utasították, hogy másnap a gyár kisterherkocsijávai utazzék Mosonmagyaróvárra, ahová 7 mázsa kész csappantyút és gépzsírt vigyen. Amennyiben a kocsi­val a gyári dolgozók hozzátartozói közül valaki el akar menekülni, azt is vegye fel -— hangzik az üzemvezetőség utasítása. December 3-án, a szovjet csapatok már Fejér megye déli községeiben járnak. Nem vitás, hogy a kiürítést e napon erőteljesebb, hatalmi szóval szorgalmazzák. A munka e napon is teljes létszámmal folyt, de Schwalm cégvezető főmérnök kapcsolatba lépett a németekkel, hogy a gyárban tárolt német tulajdonban lévő gépeket szállítsák el, és érdeklődött arról is, milyen segítséget tudnak adni a kiürítés eredményes elvégzéséhez. A fő-

Next

/
Thumbnails
Contents