Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

TANULMÁNYOK - Farkas Gábor: A vadásztöltény-, Gyutacs- és Fémárugyár RT. székesfehérvári üzeme az alapítástól az államosításig 1939 – 1948.

mérnök a bénításról külön is érdeklődött a német parancsnokságon, hogy a magyar katonai parancsnokság utasításának megfelelően kell-e azt végrehajtani, vagy mérsékeltebb bénítás is megfelelő. Meg kell jegyezni, hogy az előbbi szerint a gyárat a szovjet katonák megérkezése előtt meg kell semmisíteni, nehogy felhasználhassák a gépeket, esetleg a bénított gépeket kijavítsák, és a haditermelés szolgálatába állítsák. Ugyancsak megbízták Zumpj cég jegyzőt, hogy a gyár iratait semmisítse meg, és csak a legszükségesebb irományokat vigye Magyaróvárra. Neki lett a feladata, hogy a kiürítést pénzügyileg fedezze. E napon tartott értekezleten még mindig nem tudta az üzemi vezetőség, hogy a gépeket hová szállítsák. Igen fontosnak tartották, hogy a hadiüzem a lehető legvégső időkig dolgozzék, ezért Auer György a csappantyúgyártáshoz szükséges gépeket és felszereléseket csak annyiban szereltette le, hogy azokon még dolgozni lehetett, de néhány órán belül akár vagonban vagy más helyütt (épületben is) a munkát újra meg lehetett velük kezdeni. Auer György feladata lett az el nem szállítható robbanóanyag megsemmisítése is. Véghelyi Béla jelentette az üzemi vezetőségnek, hogy az októben 2—8. közötti fizetéses szabadságot, amikor utazási tilalom volt, a munkásoknak ki kell fizetni. Ha az üzem leáll, akkor további, három heti bért kell a munkásoknak és alkalmazottaknak kifizetni. Fapp Kálmán feladatául szabták, hogy a gyártáshoz szükséges rajzokat adott pillanatban semmisítse meg, illetve a magyaróvári gyártáshoz szükséges rajzokat válogassa ki, és csak ezeket vigye magával. A bénítás egész lefolyásáért is őt tették felelőssé. Balogh Kovács László főmérnök a munkások tájékoztatását kapta feladatul. Előre világos volt, hogy a kiürítést és a bénítást a munkások nyugtalanul fogadják és egyáltalán nem volt biztos az üzemi vezetőség abban, hogy az intézkedéseket nyugodtan, rendzavarás nélkül tudják lebonyolítani. Ezért az üzem népszerű és befolyásos emberére bízták a munkásközvélemény irányítását. Természetesen az üzemi tanács elnökét, Havasi Jánost is hasonló megbízatással látták el, aki a kiürítéssel kapcsolatosan a nyilas párt városi szervezeténél tájékozódott. Itt elmondották neki, hogy személyi kiürítésre alig van lehetőség, mert szállítóeszközöket a hatóság nem kapott. így azokat a jelentkezőket is, akik december 4-ig el akarják hagyni a várost, rangsorolják; elsősorban technikusokat, a magyaróvári gyártásnál nélkülözhetetlen szakmunkásokat vegyék fel az első szállítmányba. A családfők 50 kg, a családtagok pedig 30 kg-os málhát vihettek magukkal. Amikor ez az üzemi tanács útján a kitelepülni szándékozókhoz eljutott, igen nagy felháborodást váltott ki, és többen a jelentkezettek közül is nyíltan megmondták, hogy nem hajlandók elhagyni a várost. A december 2-i értekezleten az üzemi tanács elnöke még nem tudta, hogy a családtagok elhelyezése hol történne meg. A kiürítésről továbbra sem érkeztek olyan hírek, hogy azt a németek számára kedvezően meg tudták volna oldani. Az üzemi vezetőség most kapott az alkalmon és sietve rögzíti is, hogy a kiürítést a katonai hatóságok nem támogatják, vagonokat és egyéb szállító járműveket az országmozgósítási kormánybiztos a gyár részére nem biztosított, a polgári lakosságnak felvevőterületet ki nem jelöltek, így a felelősség nem rajtuk van. A gyár motorizált járművei felett sem rendelkeznek, hiszen azok a Honvédelmi Minisztérium által adott nyílt paranccsal szállítanak. December 3-án ismét kísérletet tettek, hogy vagonokat igényeljenek. Szebenyi Gusztáv vezérőrnagynál tájékozódtak, aki szerint teljesen kilátástalan, hogy szál-