Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

Közlemények - Kilián István: Iskolai színjátszás Székesfehérvárott a 18. században

nem valamiféle középkori értelemben vett szerénység, hanem a 17— 18. századi drámaírás gyakorlatának következménye. A jezsuita tanárképzés egyik stúdiuma, mint írtuk, a dramaturgia volt. Hamarosan megszületett a dramaturgiai tankönyv is: Jakobus Masenius: Palaestra eloquentiae ligatae dramatica címen 1657-ben és 1664-ben. Lang: Dissertatio de Actione scenica című munkája pedig 1727-ben jelent meg. Ezeken kívül azonban Magyarországon is megjelennek bizonyos retorikai kézikönyvek, amelyek a kísérletező tanároknak nyújtottak elméleti eligazítást. Valószínűtlen, hogy a korabeli jezsuita tanárjelölt ne tanulmányozta volna át Moesch Lukács retorikáját, amelyben a szerző éppen a drámaírásról beszél igen részletesen. Az iskolai tanítási gyakorlat arra kényszerítette a magistereket, hogy drámákat írjanak, kompiláljanak. Az utóbbi a gyakoribb eset. Egy-egy tanárszerző szem előtt tartván az iskolai színjátszás célját, egy szerző művét alapul használja, s ahhoz a helynek és időnek megfelelően hozzátold bizonyos részleteket vagy kihagyja a nem kívánatos scénákat. Az úgynevezett szerző tehát az iskolai színjáték évtizedes, évszázados szellemi kincséből merít. A dráma kollektív műfaj, úgy születik, terjed, módosul, csiszolódik, mint népi műfajaink. Egy-egy kedvelt darab bejárja szinte egész Európát. írói impurumok, tisztázatok, részletes rendezői példányok, szereplők számára készült másolatok terjednek, utaznak egyik országból a másikba, egyik országrészből a másikba, s egyik szerzetesrendből a másikba. S ahogyan manapság egy-egy jólsikerült iskolai évzáró ünnepség, irodalmi műsor tanár összeállítójának nevét általában nem ismerjük, úgy ismeretlen a 18. századi drámaíró neve is. A rendező neve manapság is jobban ismert. Az adatok többségében a 17—18. századi iskoladrámák rendezőire tudunk következtetni. Bizonyos, hogy a rendező egy-egy osztály tanára volt. Ezért is adtuk fentebb a tanárok névsorát. A História Domus csak egyetlen tanár rendező, talán író nevét őrizte meg. P. Stoellar 1703-ban a syntaxisták és a grammatisták tanára volt. Nem tűntek ki a fehérvári diákok a magyar nyelv használatában sem. Mindössze három adatot ismerünk, amely magyar nyelvű drámáról árulkodik. 1766-ban a most közreadott Balthasar darabot, egy évvel később a parvisták egy Festa Palilia című bukolikus drámát, 1771-ben pedig a rotorok egy ismeretlen című magyar nyelvű színjátékot mutattak be. Magyar nyelvű ezen kívül néhány most előkerült dráma is. így a Kéntkapálo, valamint az Imre és Konrád Esztoráz címűek, a Boldizsár-drámán kívül. Ezt a három szövegében ránk maradt drámát csak a 18. század második felében játszották. 1767-es, a Herrschman-gyűjteményben lévő betlehemes is magyar nyelvű. Az előkerült magyar darabok a magyar nyelvűség tekintetében semmi újat nem adnak. A képlet ugyanaz, mint amit már Bayer megállapított: a jezsuita színpad csak a 18. század második felétől válik fokozatosan magyar nyelvűvé.

64 Székesfehérvár iskolaszíni múltjáról, annak egykori fényéről a jezsuita drámajátszás ismeretében a drámatémák homogén volta miatt sok újszerűt, az általánostól eltérőt alig mondhatunk. Nincs a fehérváriaknak az általános gyakorlattól elütő profilja, sőt a tanárok mintha túlságosan is alkalmazkodtak volna az előírásokhoz, Sem témában, sem rendezésben, sem színpadtechnikában nem tudtak a szürkeségből kiemelkedni. Iskolájuk — s ezt bizonyítják a fentebb elsorolt iskolatörténeti adataink is —