Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

Közlemények - Kilián István: Iskolai színjátszás Székesfehérvárott a 18. században

nem volt túlságosan fejlett. Nem vált sohasem ez az iskola kulturális centrummá, mint Nagyszombat vagy Trencsén, Kolozsvár vagy Nagyvárad. Nemcsak a tanulók száma tekintetében, hanem kulturális kisugárzó hatásában is a közepes szint alatt maradt. A színjátszás elsősorban didaktikai produkció volt. A színházterem még padlóburkolatot sem kapott, a színpad technikai berendezése pedig ugyancsak a közepes szint alatt maradt. S talán nem érné meg a fáradságot sem a fehérvári iskolai színpad történetének feltárása, ha nem tudnánk, hogy ezek a drámatörténeti adatok is adalékai a magyar drámatörténet múltjának. Fehérvárott sem hivatásosak, hanem „amatőrök" éltették, hagyományozták, alakították századok színi kultúráját. S ezért öröm, ha egy-egy magyar város drámatörténetének a napvilágra került magyar vagy latin darabjait adhatjuk közre, s ezzel nemcsak a magyar színház, hanem a magyar dráma, az irodalom s talán még a nyelv történetéhez is adhatunk egy-egy értékes adatot. Alább a szent István királyról szóló néhány jelenetes dráma, valamint a Boldizsár című biblikus témájú tragédia szövegét ismertetjük, illetve adjuk közre. S[anctus] Stephanus Rex Ungarorum A magyar történelem során az István legendában megalkotott királyi arcél az évszázadok folyamán állandóan változott. Ki volt István? Szent, vagy vasmarokkal uralkodó király? Az alázatosság, a lemondás, az önzetlenség és még számtalan keresztényi erény gyakorlója, birtokosa, vagy az ország ügyeit mindenek elé helyező uralkodó, aki véresen megbüntette azokat, akik politikai szándékait keresztülhúzták? Nyilvánvaló, hogy az utóbbi az igaz, annak ellenére, hogy misztikus legendák hatására I. Istvánról önmegtagadó, a Mária-tisztelő, a jámbor és istenfélő királyprofil alakult ki, és tartotta magát századokon keresztül. A 15—17. században úgy tűnik, a királyprofil bizonyos protestáns arcélt is kap, mintha István csak a katolikusok királya lett volna, aki miként Koppánnyal, talán a magyarországi protestánsokkal is kegyetlenül képes lett volna elbánni. A legendák misztikusan bár, de feltárják azt a szükségszerűséget is, ami miatt a trónutódlást illetően joggal aggódó király az ország koronáját Patrona Hungariae-nak ajánlotta fel. Ezt a legendáktól örökölt történetet a 17—18. században a jezsuiták ideológiai fegyverré kovácsolták, s fennen hirdették, hogy Magyarország Mária országa, Regnum Marianum. Ennek a gondolatnak a jegyében alakították meg minden iskolájukban a Mária kongregációkat, s írták vagy kompilálták meg drámáik egy részét. Így ez a most közreadott István-dráma is ennek a gondolatnak vált szószólójává. Ezt a témát többen is feldolgozták. Alszeghy István az egyházi költészetben, Pintér Jenő a világi költészetben, Pallós Kornélia pedig a drámai műfaj történetén kísérte végig a honalapító arcélének módosulását.

05 Ugyanezt a témát a teljesség igényével már Gockler Imre is felkutatta.

06 De már 1651-ben a Kisdy-féle Cantus Catholiciben is megjelenik a Regnum Marianum gondolata, majd 1674-ben Szegedi Lénárd .énekeskönyvében Cantionale Hungaricumban. Ugyancsak a 17. századból való Kájonikódexben, vagy Náray György Lyra Coelestisében is olvashatjuk (1695)