Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

Közlemények - Kilián István: Iskolai színjátszás Székesfehérvárott a 18. században

szolgai kötelességekbül repraesentálták némely érdemes ifjak deákok Anno 1767 és 1768-dik esztendőben. A játékban a három király (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) antikizáló nevű pásztorok (Charidon, Tubalka, Menachas) Heródes, valamint Angyal és Katona szerepelnek. A Székesfehérvárt élő betlehemező szokás, amelynek a 18. század elején nyomaira bukkantunk, a 18. században tovább él, s a század derekán már magyar nyelvű s meglehetősen profán betlehemest is játszanak/'

8 Liturgikus látványosság az úrnapi processzió is. Itt 1702-ben rendeztek muzsikusokkal tarkított, angyaljelmezbe öltöztetett diákok részvételével úrnapi körmenetet. 1707-ben a felvonuló szerzetes rendek sorát két orthodox pap (Popae 2 Rasciani) nyitja meg, s zárja a jelmezesek csoportja: tizenkét „genius". Jelmezükről nem tudunk semmit. Lehetséges hogy ezek is angyaljelmezbe öltöztek. Ez a jelmezes liturgikus játék egyébként szokásban lehetett még az angyalok ünnepén is, hiszen 1719ben (szeptember 1-én) az őrangyalokat ünnepelték a kisebb iskolások. A nagyobb ünnepélyesség kedvéért egy fiút angyal jelmezbe öltöztettek, egy másik pedig az anima-t személyesítette meg. Előttük négy fáklyás fiatal haladt, s ezzel a látványos bevonulással, s az ezt követő angyalokról szóló himnusszal kezdődött az egyházi szertartás. Az iskola diákjai drámai próbálkozásainak igazi otthona azonban a színpad volt. Valamennyi jezsuita iskola dráma-téma választását — mint fentebb már beszéltünk róla — didaktikai és pedagógiai szempontok motiválták. Kedvelt téma volt s ezért igen gyakran került színre az Ószövetség valamelyik históriája. Fehérvárott eléggé későn adnak elő bibliai témájú drámát. 1756-ban Jákob, 1758-ban az eladott József története került színre. József fiáról, Manassesről játszott 1760-ban egy drámát az ifjúság, 1766-ban a győztes Boldizsár drámát viszik színre. 1767-ben a hízelgő udvaronc, Aman magas polcról való bukását jelenítik meg. Az általános jezsuita gyakorlathoz viszonyítva Fehérváron igen kevés a bibliai téma. Semmivel sem több a szentek életéből vett tárgyú dráma. 1737ben a japán vértanúkról, 1759-ben szent Jánosról és szent Dénesről írt drámájával szórakoztatja a fiatalság a nézősereget. A bibliai és a szentek életéből vett témák kicsiny számával szemben igen sok az olyan dráma, amelyek egy fiatalemberről szólnak, aki tékozló fiúként elhagyja a szülői, az atyai házat, s később, megbánva vétkeit, a Jó szavára hallgatva erényes életet él atyja házában. Az egyik tékozló fiút a szülői engedékenység; a másikat a szülő iránt érzett túlzott szeretet, a harmadikat a rossz barát viszi a bűnök útjára. A címek alig mondanak valamit, a költött nevek sokasága azonban bizonyítja, hogy a tékozló fiú témát szerették minden témavariációjával. Az alábbi években került ilyen témájú darab színre: 1730., 1731., 1732., 1733., 1756., 1767., 1761., 1762., 1763., 1764. Nem más ez, mint egy 18. századi tanmese. Példa erre a kézdivásárhely-kantai Antaerius.

49 Ezt a barokk ,,rémhistóriát" az ifjúság minden bizonnyal érdekődéssel és nagy izgalommal tekintette meg. Ilyen vagy ehhez hasonló témák, témavariánsok kerültek színre Fehérvárt is. Alexius, Alvarus, Damascenus, Stephanus, Vomingus, Demetrius, Spartanus, Poliarchus, Sivenvamus és Vacius sablonos figurák lehettek, az elérhetetlenül jók vagy a lemásolhatatlanul rosszak, akikre a jámbor tanár rakoncátlan tanítványai előtt többször hivatkozhatott. Sablonos figurák lehettek ezek, s a jezsuiták ebből a sablonból sohasem tudtak 14' 211