Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

Közlemények - Kilián István: Iskolai színjátszás Székesfehérvárott a 18. században

mag, a téma forrása a születés- és a kínszenvedéstörténet. E két ünnepkör a karácsony és a húsvét. A feltámadási játék, amely a liturgiának szerves része volt tematikailag bővült az idők folyamán, s előadták a feltámadás előzményét énekelt vagy dialogizált formában, a szenvedéstörténetet is. A passiózás később profanizálódhatott, s megjelentek benne profán, nem keresztény elemek is. Feltűnő, hogy a jezsuita gyakorlatban nagypénteken nemcsak a szenvedéstörténetet dramatizálták, hanem olyan más témát is, amelyet vagy allegorikus jelentésében vagy tematikailag a szenvedéstörténethez kapcsolni lehetett. Az egyéb nagypénteki témák sokaságában a 17—18. században a szenvedéstörténet viszonylagosan kicsiny számú. Nagypénteken előtérbe kerül a jelmezes processzió, az Ószövetségnek egy-egy Jézussal kapcsolatba hozható históriája. A nagypénteki témák sokaságában felfedezhetők a morális jegyei is, de a témától teljesen idegen, csak erőszakkal odakényszerített rokokó pásztoridill is.

45 Székesfehérvárott csak egyetlen húsvéti színjáték (drammation paschale) kerül színre. Címe alig mond valamit: Neomista primitians. A karácsonyi jászolállítás a liturgikus játékkal mutat közvetlen rokonságot, feltehetőleg ezt örökítik tovább 17—18. századi diákszínjátszóink dráma formájában, s tőlük vehették át falusi, városi céhközösségek, színjátszók, amikor azokat a templomból már kitiltották. A sárospataki jezsuita iskolában élhetett erősen ez a szokás. 1663-ban valószínűleg körmenet keretében viszik a betlehemi jászolt az oltárhoz. Ezután évenként megismétlődik ez az ünnepélyes jászolállítás. A karácsonyi ünnepkör másik nagy ünnepén vízkereszt napján (január 6.) pedig diákok és papok; liturgikus öltözékben a papok, jelmezekben (három király, angyalok) a diákok egy-egy hívő házához vonultak, hogy Gáspár, Menyhért és Boldizsár nevében a házáldást elvégezzék. Később ez a szokás lanyhulhatott, a liturgikus cselekmény függetlenedhetett a jelmezes „három király játéktól". Néhány leleményes diák már a tanárok vagy, mi több, azok tudta nélkül járta vízkereszt napján a házakat, s ott bizonyára némi adomány reményében mondtak verssorokat/'

1

' A gyakorlat a 18. század második felére már annyira profánná vált, s a kálvinisták körében oly ellenállást, megbotránkozást szült, hogy 1762-ben a sárospataki iskola tanárai betiltatják a három király járást és a betlehemes játékot. 1768ban ezt a tilalmat újból meg kellett erősíteni/" Székesfehérvárt is nyomára lehet bukkani a betlehemezésnek. Itt azonban kezdetben teljesen megőrzi szakrális jellegét, s nem profanizálódhat. 1704. december 24-én a főoltár elé állították, nyilván látványos, jelmezes szertartás keretében a karácsonyi jászolt. 1705-ben már mindkét templomban sort kerítenek a jászol ünnepélyes kihelyezésére. 1708-ban és 1709-ben pedig az ünnepi aktus miatt még a megszokott vesperás és litánia is elmaradt. A betlehemezés és három király járás szokása itt is, mint Sárospatakon lassan folklorizálódhatott. 1767-ben a fehérvári diákok adták elő az alábbi című három király játékot: Három szent királyok utazása, az az Némely rendes magyar versek, mellyekben, Le irattatik az három szent királyoknak Csillag vezérlése által Bethlehembe (!) az újonnan született királynak Jesusnak köszöntésére és imádására való utazások, mellyet leg elsőben Székes fejér vári Magyar népnek kívánságára, az után Nagy Győr Városának nagyobb vigasságára illendő pompával