Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

Közlemények - Kilián István: Iskolai színjátszás Székesfehérvárott a 18. században

elhangzott-e vagy sem, mi ezt a cselekményt színi produkciónak tartjuk, hiszen itt is megjelenik a színház két alkotó eleme, a látvány és a közönség. Egy jezsuita iskola színpadának témaválasztása általában az iskolai oktatás függvénye. Az egri jezsuita iskola színjátszásáról írt tanulmányunkban még csak sejtettük, a sárospatakiról írott munkánkban sejtésünk már szinte igazolást is nyert, most pedig már megalapozottnak tartjuk azt a véleményünket, hogy a 18. században a drámai műfajok az életkori sajátságoknak volt a függvénye. Komédiát többnyire a legalsóbb klasszisba járók, tragédiát a syntaxisták és a grammatisták, declamatiot pedig rhetorok és a poéták adtak elő. Természetesen ez alól bőségesen van kivétel is. A declamatio tárgya lehet a történeti, világ- vagy magyar történeti stúdium, ezért azokban az iskolákban, ahol történelmet még nem tanítottak hiányzik a történeti dráma. A székefehérvári jezsuita rendház 18. századi historikusai nem sokat írnak az iskoláról. Jónéhány esztendőből nincs sem iskola- sem drámatörténeti adatunk (1727., 1734., 1742., 1743., 1770.), pedig ezek az évek a História Domus időhatárain belül találhatók. Ennél sokkal több évből csak utalást találunk arra, hogy a tanév folyamán az ifjúság declamált vagy drámát mutatott be, vagy valamiféle verset szavalva bizonyította előadókészségét. Ezekben a címeket nem adó jegyzetekben azonban biztosan kitapintható az iskola pedagógiai gyakorlata. Az ifjúság egy része az úgynevezett akadémiákon szerezhetett érdeklődésének megfelelő bővebb ismereteket. Az akadémiák nyilvános és ünnepélyes záróülést tartottak a tanév végén (1752., 1754) 1768-ban az ifjúságnak történelmi ismereteiről kellett bizonyára ünnepélyes és nyilvános keretek között tanúbizonyságot tennie. 1771-ben a poétikai és retorikai osztály geográfiai ismereteit bizonyította. Ezeken kívül természetesen valamennyi tárgyból írásbeli és szóbeli vizsgát is kellett tenniök. Ez az ünnepélyes vizsga volt az examen. Ha a vizsga szépirodalmi jellegű volt, akkor azt már tentamennek nevezték. Az adatokból azonban nem tudjuk egyértelműen eldönteni, hogy ezek a különféle „műfajú" és fajsúlyú vizsgák, declamatiok, tentamenek, carmenek dialógusban születtek-e, drámai vagy irodalmi színpadszerűen adták-e elő. 1702-ben a syntaxistáknak verset kellett írniok vizsgafeladatul. 1738-ban a rhetorica és a poesis az iskolaév folyamán sok verset (carmina) mutatott be. 1750-ben pedig már négy alkalommal léptek verssel (carmine) a nyilvánosság elé. A História Domus néhány esztendőben csak declamatiot említ vizsgafeladatként (1741., 1744., 1745., 1749., 1751., 1752., 1758., 1772.), amit év végén a szokásosnak megfelelően adtak elő. A cím nélkül szereplő drámatörténeti vonatkozású megjegyzések között csak igen kevés alkalommal (1740., 1748., 1754., 1771.) használják a drámai műfajnevet, összességében azonban bizonyosak lehetünk abban, hogy az évvégi ünnepélyes vizsgán vagy a más alkalommal elhagzott carmenek és declamatiok akár földrajzi, akár történelmi tentamenek voltak is, egyben színi próbálkozások is lehettek, hiszen az adatok többsége még a közönség tetszésnyilvánításáról is beszél. Volt tehát diákelőadó vagy diákszínész, s volt közönség is. Ösi dramatikus elemeket őriznek a liturgikus drámák és a misztériumjátékok. A liturgia az egyházi év két nagy pólusa között és körül, Jézus születéséről és szenvedéséről emlékezik és szimbolizál. A bibliai 14* Fejér megyei történeti évkönyv 209