Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

TANULMÁNYOK - Farkas Gábor: A vadásztöltény-, Gyutacs- és Fémárugyár RT. székesfehérvári üzeme az alapítástól az államosításig 1939 – 1948.

jellegű volt, és lőszert, fegyvert vagy annak alkatrészeit, gránátokat, illetve robbanóanyagot gyártanak majd itt. Sőt szó volt arról is, hogy a későbbiekben még egy gyárat létesít a rt. Székesfehérvár területén. Ez azonban a közbejött háborús események következtében nem valósulhatott meg.

1 A városi törvényhatósági közgyűlés 1939. február 7-én tárgyalta a polgármester és az rt. között 1938 őszétől kialakított álláspontot, majd a szerződést jóváhagyta.

2 Több alkalommal tárgyaltak a gyártelep helyéről, melyet a város déli részén, a Széchenyi utcát követő üres területeken akarták kijelölni. A háborús előkészületek azonban megakadályozták, hogy ezt a részt igénybe vegyék, és az rt. viszonylag védettebb helyek kijelölését kívánta. Így került sor a város keleti részén, a lovasberényi út mellett lévő és használaton kívül álló agyagbánya hasznosítására. Ennek átadása még 1939 február elején megtörtént, s meg is kezdődött az épületek emelése. A „gödörbe" épített objektumokat igen jól álcázták, és a légitámadások elleni védekezés szempontjából építették ki. Az agyagbánya mellett további területek gyári beépítésére is sor került. 1939 őszére mintegy 85 holdnyi terület állott a rt. rendelkezésére. A város a részvénytársaságnak igen előnyös lehetőséget adott a gyár létesítése közben is. Biztosította az építési vállalkozókat, az építéshez anyagot teremtett elő, és valamennyi munkást itt toboroztak.' Az átadott területekért mindössze 100 ezer pengőt kért a város. Ugyanakkor vállalta, hogy a Lovasberényi úttól 260 folyóméter makadám utat épít az rt. ingatlanaihoz, odavezeti a vizet, kiépíti a szennyvízcsatornát és a villamos primer vezetéket, s létesít ott egy transzformátort is. A részvénytársaság ezek létesítésére 40 ezer pengőt kölcsönzött a városi közműveknek. Kiderült, hogy az már a szükséges közműveket 35 ezer pengőért megépítette. A fennmaradó összeget a városnak visszaadták. A város további engedményeket is kapott. Az első szerződés szerint a közművek létesítésére adott hitelt 15 esztendőre 4%-os kamat ellenében kapja a város. Még 1939. március 31-én abban állapodtak meg, hogy ezt az összeget elengedi az rt., ha a város a gyár által fizetendő községi pótadó 70%-áról 15 éven át lemond.Ezt a megállapodást kiterjesztették az rt. által későbben megépítendő második székesfehérvári gyárra is. Nagy intenzitással kezdődtek meg az építkezések. Az agyagbányában helyezték el a gépcsarnokot, a transzformátorállomást és a kazánházat. Az első években hihetetlenül gyors felfutás következett be. A háborús kapacitást növelni kellett. Az rt. Csepelen ezt nem kívánta végbe vinni, de erre a lehetőség sem Tétényben, sem pedig Magyaróváron nem volt meg. így az épülőben lévő fehérvári gyárat kellett bővítenie. 1939-ben 786 ezer, 1940-ben 2 millió 393 ezer, 1942—1944-ben pedig 1 millió 216 ezer pengő volt a beruházási összeg. 1944 október végéig a termelés és irányítás 116 épületben folyt, de voltak még a gyárnak föld alatti raktárai stb. hadilétesítményei is. 1940 végén 2500 munkás és 250 műszaki és adminisztratív dolgozója volt a gyárnak.

5 A fejlesztés pedig tovább folyt. A Vadásztölténygyár belépése a termelésbe szemmel látható változást eredményezett a város foglalkozási szerkezetében, 1940-ben hétszáznál is több, főleg mezőgazdasági dolgozót vettek fel a gyárba. Ez a háborús években óriási felfutást hozott városi viszonylatban: 1941-ben 920, 1942ben 2770, 1943-ban 2300, 1944 október végéig 1700 új dolgozó lépett be,