Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

Közlemények - Kilián István: Iskolai színjátszás Székesfehérvárott a 18. században

Ferenc tanított. Már ez a tény is arra mutat, hogy az előző években, két évtizedben a tanítás személyi feltételei nem lehettek biztosítva. 1726-ban már két tanár között osztották meg a munkát. 1737-ben vált hatosztályossá az iskola. Ezt a hat osztályt azonban három csoportban tanították. 1738-tól a História Domus már rendszeresen megemlíti a rhetorok és poéták magistereinek a nevét. 1739-ben az alsó és középső osztályokat vonták össze valószínűleg tanárhiány miatt, s csak 1748-ban találkozunk újból a három csoport tanárainak nevével. 1754-ben a missziót a jezsuita provinciális residentiává minősíti.

28 Ez a magasabb szervezeti fokozat az iskolára vonatkozóan nem járt komolyabb követelményekkel, sőt mintha visszaesést jelentett volna. Hiszen ebben az évben mindhárom csoportot, tehát még a rhetorokat és a poétákat is világi magisterek tanították. A további években is csak néhányszor fordul elő, hogy a legfelső osztályokat paptanár vezeti.

29 1773-ig zavartalanul működött a jezsuita gimnázium, ekkor azonban a rend feloszlatása megzavarta a város iskolaügyét. Az épületet a paulinusok örökölték. 1786. március 20-án II. József eltörölte a szerzetes rendeket. így tehát a paulinusoknak is abba kellett hagyniuk a munkát. A tanári testület azonban egyelőre maradt a helyén. 1788-ban a város már világi tanárokat is alkalmazott. A 19. század elején, három évtizedes szünet után került újból egyházi irányítás alá az iskola. A ciszterci rend vette át az egykori jezsuita épületeket és az ifjúság tanításának jogát.

30 Iskolai színjátszás a jezsuita iskolában A fehérvári jezsuiták mindent megtettek annak érdekében, hogy a Ratio Studiorum

31 előírásainak megfelelően a tanítás minimális tárgyi és személyi feltételeit biztosítsák. Nincs itt arra lehetőségünk, hogy az iskola teljes történetét feltárjuk. Bula és Werner alapozó munkáját szükségesnek tartjuk azonban néhány publikált adattal kiegészíteni. A jezsuita iskola pedagógiai és didaktikai célkitűzései közismertek. Minden iskolának olyan férfiakat kellett nevelniök, akik hitükhöz a legvéksőkig hűek tudnak maradni, s akik azt a külső támadással szemben meg tudják védelmezni. Olyan embereket akartak nevelni, akik álláspontjukat, nézeteiket bizonyítani tudják, s azokról másokat is meg tudnak győzni. Ezért elsősorban olyan ismereteket tanítottak, amelyek e célkitűzések a szolgálatban állottak. Az ismeretközlés, a tanítás módszere is ehhez idomult. Minden fiatalnak meg kellett tanulnia, hogy véleményét vagy ismeretét mindenki számára érthetően kifejtse, hallgatóit meggyőzze, s ha ellenfele akad, azzal vitázni is tudjon. Törekednie kellett tehát minden jezsuita iskolának arra, hogy tanítványaik minél több vitapartnerrel és minél többször a nyilvánosság előtt fellépjenek, s lámpalázukat leküzdve a megkívánt stílusban, hatásos hanghordozással, s a meggyőzést segítő gesztusokkal hallgatók, illetve nézők előtt szerepeljenek. Nyilván ugyanez volt a helyzet Székesfehérvárott is. A tanulóknak előbb egymással kellett vitázniuk, s vitakészségüket itt kellett kialakítaniuk, gyakorolniuk. Az idősebbek ezért bizonyos önképzőkörszerű diákcsoportok irodalmi munkájában az úgynevezett akadémiák ülésein vettek részt aktív vagy passzív résztvevőként.

32 Az akadémiák egy-egy ülése, különösképpen az évvégiek, nyilvánosság előtt zajlottak. Nagy közönség előtt folytak az examenek is. Ezen azonban minden tanulónak be kellett mu-