Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

Közlemények - Péterffy Ida: Kováts Sámuel prédikátor és literátor 1770 – 1830.

Horváthnak nem maradt fenn több levele, így nem tudjuk, mit válaszolt az „epesztő gondokban gyötrődő" Kovátsnak. 1818-ban Ádám napra jelentkezik újra a „jó Samú" kinek baráti hűsége lankadatlan. Horváth Kazinczy Klárával való 1818. augusztus 18-án kötött házasságának hírére felejti saját baját, s halmozza jó kívánságait: „Napja jővén Barátomnak örömömet duplázom," „áldásimat két edgy szívre ruházom."

133 — Kazinczy Klára, Horváth verselgető felesége válaszol egy valószínűleg 1819. évi születésnapot üdvözlő Kováts-levélre, mely azonban nem maradt fenn. „Magam vállaltam magamra e' rövid feleletet" — kezdi, „mig férjem mást dolgozik". Később „Apolló Papnéjá"-nak nevezi magát. Célzás költői tevékenységére, melynek sikerét nemrégen aratta a keszthelyi Helikonünnepségeken. 1817. február 17-én Götsei nimfa, máj. 20-án Isishez ének, 1818. májusában Kert Idyllium c. versével szerepel. Az első, nyomtatásban is megjelenik a Keszthelyen 1818-ban kiadott Helikon I. c. könyvecskében. Az ötödfélszáz énekekben az ő verse a népi dallamra szerzett 139/d számú dal: Gyönge nimfák! mit gondoltok, Hogy katonához hajoltok? — kezdettel és a 113. sz. németből fordított verse Ámor panasza címen. A Magyar Kurir 1819. május 18-i számában Horváth Ádáméval egyszerre jelent meg a Festetich György halálára írott verse. Kovátshoz intézett rövid levélben „Apolló Pappnéja" felsorolja sokféle elfoglaltságát: edgyszersmind adossa naponként mind Horának Mind Céres, 's Bacchus mivének, mind a' főző kalánnak Ha így a' lantot pengetni kötelességből kellett, Alig tehettem azt máskor, hanem Arakné mellett.

130 Hora az Idő antik védnöknője, Céres a termésé, vagyis a gazdaságé, Bacchus mive a szőlő, mit gondozni kell. Arakné a fonás védnöknője, szerszáma a rokka! Kováts 1819. december 10-én kelt levelében lelkendezve fogadja az asszonyi verset: Gyönyörűséggel olvastam, hozzám küldött levelét, Mellynek magad irtad tsupán tsak a' külső fedelét." Majd hozzáteszi: ,,a' tanultt Asszonyok Hazánkban ritkák nagyonn, Ugy hogy még négy öt írónál, közttük több alig vagyon." Mikor „némellyeknek mutogatta", el sem hitték, hogy nő írhatta a verseslevelet. Be nagy boldogság Horváthom! olly feleséggel bírni, Ki ,ha magad nem érkezel, képes verseket irni. Az ideális, költői lelkületű feleség magasztalása után felrajzolja az ellenképet is: Boldogtalanság ellenben lakni olly feleséggel, A' ki nem ditsekedhetik leg kisebb böltsességgel. Kinek minden tudománya, tsömörltető Babona, Mellyet a' tudatlan idők, ostoba keze fona.

137