Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

Közlemények - Péterffy Ida: Kováts Sámuel prédikátor és literátor 1770 – 1830.

Ügy hogy annyit barátomnak sem adhatnék szivesenn, Kezdem is ide hordatni Bajomból gabonámat; De onnan is hirül hozák hogy a' legszebb búzámat Záros életes házamból, most nem rég meg felezték. Mi lessz hát, még voltt az idő Kánaánnak nevezték A' váli völgyet, most ott sints; onnan árendaképpenn, Búzát fizetnek Rokonim, 's az lett volna már éppenn, A' miből Tsákvárra kellé szállitnom edgy keveset." De hogy ugy elkésnek adni — a hirt tsak tegnap előtt vettem."

132 A levelezésben nincs nyoma, hogy ha később is, küldött volna segítséget Horváth, kinek nővére, Mária Baracskára ment férjhez Szűcs Ferenchez, s úgy látszik, árendát fizetnek Horváth anyai öröksége után. A „jó Samu" — a segítés szándékát is hálával köszöni, s 1817 májusában félretéve gondját, „Zajos tengeremi habjai nosza tsillapodjátok!" felkiáltással köszönti Horváthot: Légyen kedved mig bírhatod tolladat, mindig arra, Hogy betses munkákat önthess az olvasó Magyarra! Repes Lelkem örömébenn: hogy az újságból látom A' Tétényi Lyánka utánn megint iró Barátom. Alig várom, hogy szerentsém mindenkihez lehessen, Hogy tudásomra valaki hamar Pestre mehessen. Horváthnak A' tétényi leány Mátyás királynál c. vígjátéka 1816-ban jelent meg. 1817 elején már A' Magyar, Magógtul fogva I. István királyig c. munkáját hirdette a Hazai 's Külföldi Tudósítások április második száma. Ez utóbbit olvashatta Kováts, ki figyelemmel kísérte a hazai irodalmi eseményeket, Levelében nemcsak „újra iró" barátjáról szól, hanem annak a keszthelyi helikoni ünnepségen való szerepléséről is: Oh kedvesem! mint megbájoltt a' te Keszthelyi tetted: Versekkel Gyöngyösi Istvánt, midőnn ditsőitetted, Midőnn koszorús társaiddal Berkenye fát ültettél, Honnyi költőink Attyoknak illy emlék jelet tettél. Múzsák! öröm könnyel e' fa gyökerét úsztassátok! Élnem szárad: de megered akként Berkenye fátok.

133 A „Tekintetes, Tudós, Horváth Ádám Űrhöz Csákvárról December 18dikán 1817'" — küldött levél telve van panasszal: „A sors keményen bánt velem", ,,A' tavali bajok ínséges tengeré"-ről, a „Jég golyóbisok" okozta „súlyos teher"-ről ír, melyek reá nehezednek. Haja őszül, teste meggörbült „A sanyarú sors kegyetlen tsapása" alatt. A' jövendő naptól minden este félek, Tsak alig hihetem azt is, hogy élek. Még éjjeleim is bántásomra vágynak, Miként hajdan Jóbot, nyugodni sem hagynak.

m