Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

Közlemények - Péterffy Ida: Kováts Sámuel prédikátor és literátor 1770 – 1830.

„Mi' nehéz, tudod, irni köszöntőt" — panaszolja —, hiszen ,,szük példa" van csak „jobb darabokra."

124 Az élénk eszmecserét ígérő levelezés miért rekedt meg, legalábbis 1814 végén és 1815-ben? Lehet ugyan, hogy mentek levelek Vértesalja és Göcsej között, de ezek nem maradtak fenn. Horváth ez időben különben is éppen arról hallgatott, ami legjobban érdekelte volna: ki lehetett a titkos besúgó, aki Bécsben feljelentette „lázító, bujtogató énekei" miatt. — Kováts 1816. aug. 7-én kelt levelét így kezdi: „Bár ha feltörtt petséttel is; — de tsak el jött leveled, Kedves Horváthom!" „Kinek volt olly merészsége, hogy illyen dolgot tegyen?: Ki vetemedett arra, hogy illy vakmerő legyen?" „Hogy sok vádat állottál ki — Samud valamit sejtett Mertt edgy Baranyából felénk nem rég jött Pap Barátom, Kezdé naggyából beszélleni, mikben forgál Horváthom;" — Horváthot — bár felfüggesztették ellene az eljárást (zalai és somogyi pártfogóinak köszönhette) — még évekig figyelik. Pecséttörésről Kazinczy és Kovács is többször szól. Jellemző Horváth utóbbinak adott bölcs válasza: A' petsét törés, árulás üldözés, 's több illyenek, Vagy edgy kataklysmus formát vagy véget jelentenek. Melly ugyan veszedelmesebb lészen az üldözőknek, 'S öröm, avagy tsak nyugalom, a' tőlük szenvedőknek, De addig tompa nyilakkal lüdözni a' vas falat, Nem tanátsos, mig ők bátrann vinak az Égis alatt.

126 Kováts leveleinek állandóan visszatérő témája a köszöntés. Nehéz feladatot vállal ezzel magára, mégis kifejezi reményét — 1816 decemberében —, hogy talán nem róná meg érte Kazinczy: Bár Kazinczynknak van az ellenére, Hogy ha verselnek valaki nevére, Erre gondolnám kegyesen tekintne, Mégsem is intne.

127 Kazinczy megelégelhette az évente visszatérő névnapi ünnepek bőséges lakomáit, s gyér költőiséggel írt verseit, mert országszerte útját állták az igazi költői igénynek. Kováts köszöntéseiben érdekes a jókívánságok sokfélesége és a nagy igyekezet, hogy baráti érzelmeit bizonygassa: Vajha közétek magam is mehetnék, Társ ma lehetnék!" Ámde nints módom, hogy ezt tehessem, 's társaságtokban malozsát ehessem." — Maga helyett egy alkalommal a muzsikáló zeneszerszámokat jeleníti meg, s a táncosokat is felvonultatja: maga lantollyon Phebus, 's muzsikálva danollyon, Pindusi vers nemeket, kellemes énekeket! Kedves Múzsáit serkentse fel erre leányit, Zengjen tzimbalom ott, virgina, hárfa fagót: Járjanak ott szépenn, magyar ékes tánczokat épenn, Franczia, 's rusnya Bogár, ott ne mutassa magát. A' kótsag lengjen, sarkantyús tsizma penegjen.

128