Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

Közlemények - Péterffy Ida: Kováts Sámuel prédikátor és literátor 1770 – 1830.

fejezési módok, néha csiszolatlan kitételek tarkítják, A köszöntő sorokban, a jókívánságok tiszteletreméltó gazdagságában a népköltészet hatását fedezhetjük fel. Vallanak a levelezők életkörülményeiről, irodalomtörténeti és politikai vonatkozású részleteikkel együttesen: kortörténeti értékűek. Kováts első levelét 1813. december 13-án írja. Bevezetőben hivatkozik régi barátaira, Virágra, Szabóra, Kazinczyra: „Mindezek mellett még magam' edgy hijjával érzem" — vallja, s magát Horváth barátságába ajánlja: „Nyisd meg barátságos szived szent ajtaját Múzsámnak", s felköszönti a közelgő Ádám nap alkalmából. Mindent elkövet, hogy behízelegje magát; udvariaskodik .. .keleti módra. A másikat felmagasztalja, magát kicsinyíti: Te! kit munkáid mutatnak Apolló! Fő szentjének, A' kilencz Múzsák, avatott társának, 's kennettjének Te felséges Poéta vagy, én nyomorultt vers iró, Hozzád képpest tsak semmi sem tehetségekkel biró. Te a' Parnasszus tetejénn a' Múzsákkal ülsz sorbann, Én pedig, a hegy tövében mászkállok tsak a' porbann. Te Poétának születtél, én pedig nem is lettem, Tehát minden tekintetben igen nagy vagy felettem ..." Hízelgőnek tűnhet nagy igyekezete, de valójában minden érdek nélkül óhajtja Horváth barátságát megnyerni. Költői nagyságának dicsérete ma túlzottnak tűnik. De Kováts ebben nem maradt egyedül kortársai között. A kis emberek nagyszámú köszöntője mellett a nagyok sem maradtak el a sorból. Csokonai tiszteli széles körű műveltségét, tudományos érdeklődését. Az ifjú Kazinczy így kezdi „Horváth Ádámhoz" írott hosszú versét: Oh te, kinek harsány hadi kürtje Tihanynak enyelgő Szüzeit eddig nem hallott hangokra tanítá Hogy valamerre kevély hullámait hányja zajogva A' Balaton, Hunyadit, Hunyadit riadoznak az erdők.. Berzsenyi a megénekelt kortársak közül éppen a legszebb ódáját írta „Horváth Ádámhoz". Ebben lelkes hazafiságát, s az 1789-ben megjelent Hunniás c. költeményében az ősi dicsőséget ébresztő szándékát dicséri: Múzsa, te Horváthot hajdan szárnyadra emelted, Amikoron Hunyadit lantján hirdette .. ,

118 Horváth Ádám ifjú korában Balatonfüredről, Szántódról naponta tízesével is küldi leveleit Ráday Gedeonhoz, Baróti Szabóhoz, Batsányihoz, Kazinczyhoz és más irodalmi, tudományos és társadalmi nagyságokhoz. Kovátshoz intézett első válaszlevelében már panaszolja, hogy „Az idő kor kevesíti tüzemet". Betsülök minden jó lantost, és örömest jádzom vélek, De senkivel soha már én nem kezdek levelezni," de komolyan veszi a baráti közeledést: -—• •— — az én tollamnak, az most is szent szokása; Hogy ha Pallás, vagy Apolló Híveinek irása, Ollyan érkezik kezembe; melly magára választ vár,