Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

Közlemények - Péterffy Ida: Kováts Sámuel prédikátor és literátor 1770 – 1830.

Más szerű bokros bajaim legyenek, 's tiltsanak bár, Én nem tsak szentség törésnek tartanám nem felelni; — Hanem bűnnek elkésni is, 's véteknek vesztegelni..." Legmegkapóbbak azok a sorai, melyekben a göcseji Petrikeresztúron való lakásáról ír: Itt a' nagy világtól félre vonultt magánosságba' Edgy vagy Robinsont, vagy Románt játszó görbe országba... itt, a' hol embert, ha tetszik hetek számra Sem látok, senki sem ügyel kisded iró szobámra; Megvontam magamat kedveltt pusztai szállásombann. Készitgetem tanú nélkül mint edgy édes álombann, Munkáimat, mellyek tanúk légyenek valahára, Holttom utánn az utóbbi világ előtt hogy éltem, És rövid éltem napjait: tunyán élnem henyéltem. A közeli Zalaegerszeget „megyénk Annya i;ó>ossá"-nak nevezi, ide jár be postáért, hírekért: Ott látok néha több embert, ott is tsak kis világot; Mert az még a' pipességnek magasára nem hágott, Onnan kapok leveleket, olvasok újságokat, 'S néha nyelvünk sorsa felül jó tudósításokat, Mellynek előmenetele őrizi létünket.

119 Kováts új levelezőtársa robinsoni magányában nem élt „tunya" életet. 1813 őszén fejezte be „Ötödfélszáz énekek" c. pótolhatatlan értékű dalgyűjteményét, szorgalmasan gyűjti a közmondásokat, „szóllások"-at, göcseji idejében négy könyve lát napvilágot, s itt írja 1820-ban országos pályázaton első díjat — 100 aranyat — nyert nyelvészeti tanulmányát, s még sok mást. Kováts második levelében túláradó öröméről szól: „Hálálom leveled nagy Horváth, 's áldalak értté, Hogy kebeledbe vevéd a' mire vágya Samud", „Napóleon diadalmiba nem vala büszkébb!" Viszonzásul a göcseji táj leírásáért a Vértes „gyönyörűségeit lehellő" szépségét zengi, de a földrengés okozta „kékes félelmet" is. Horváth május 11-i közelgő születésnapjára elhalmozza jó kívánságokkal: „Élly hosszú napokat, 's vígsággal tellyes időket", Neved a' maradék az Egek boltjára repittse!"

m Leveléhez mellékeli azt a verses röpiratát, melyet „Döbreneteinek, a' mindjárt megindulandó Múzeumára" írt. Lelkes hangú, előfizetésre való felhívás, melyet bizonyára többeknek is elküldött. Bevezetőben a korabeli lapok, folyóiratok születéséről, elmúlásáról emlékezik: Járt vala már egykor Kassáról Museum a' melly, Élni alig kezdett nyomba követte halál. Hallottam sokakat sóhajtani többször utánna, A' kiket a' Hazanyelv lángja hevite vala. Hasztalan — ugy jár ez, mint, a' mit ereszte Komárom.