Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

Közlemények - Péterffy Ida: Kováts Sámuel prédikátor és literátor 1770 – 1830.

vezetett. Csokonai ez év decemberében Keszthelyre ment Festetich Györgyhöz állást kérni. 1798. február 16-án ismét Komáromban van, hol Lillát köszönti névnapján. Ha a térképet nézzük Komárom—Keszthely között, csak nagy kitérővel érinthette volna Csokonai Bicskét. 1798 márciusában a Komáromhoz közeli Mocsáról küldött egyik levelének kelte: március 18. Négy nap múlva újra Komáromban van, hogy mint elutasított kérő búcsút vegyen Lilla szüleitől. Ezután elindul ismert dunántúli bolyongására. Lilla esküvőjének híre Nagyvázsonyban érte utol: „Én pedig Lillát ama szép kegyetlent sirattam... A Vértes és Bakony szirtjei betöltek kétes tűnődésemmel." — kesergi.

10

' A Vértes említése először a legrövidebb utat sugallja, mely Komáromból a Vértesen át vezetett: Mocsa—Mór—Bodajk— Veszprém—Nagyvázsony. De mehetett a Komárom—Tata—Bicske útvonalon. Kérdés ezt a nagy kerülőt választotta-e; s vágyott-e Kováts látására, aki kétségbeesett szomorúságában legboldogabb óráira emlékeztette volna? Feltételezhető az is, hogy kiöntse bánatát. Ekkor azonban Bicskén jártának nincs írásos bizonyítéka. Nemcsak a Vértes és Bakony, hanem a Balaton is tanúi voltak Csokonai könnyeinek. Mint az közismert életrajzából: Somogyba megy, Csurgón tanárságot vállal s 1800-ban indul vissza Debrecenbe. „A ég megőrzött megsegített; még arra is, hogy Baranya és Bács vármegyéket is kitapasztalhattam" — írja, s ebből tudjuk, hogy délre vette útját. Barátja, Kováts Sámuel ekkor már nem Bicskén, hanem Csákváron lakott, 1799 májusától fogva. 1802 februárjában és szeptemberében Csokonai újra Komáromban járt Tavasz c. Kleist fordítását tartalmazó kötetének kiadása ügyében.

108 Komáromba menet vagy jövet — ha egyáltalában Bicskén át közlekedett — kitérhetett Csákvárra, hogy ott is meglátogassa jó barátját. Erre csak egy bizonytalan adatból következtethetünk. Márton József 1813. évi Csokonai kiadásában jelent meg egy levél, amelyet a kötet szerkesztője névaláírás nélkül hoz. Ezt a levelet közli Vargha Balázs ezzel a megjegyzéssel: „Csokonai (dunántúli) barátai közül esetleg Kovács Sámuelre gondolhatunk," mint a levél írójára. Részlet a levélből: „ ... ez a Poéta circa 1800 a' házamnál megfordulván tulajdon maga írt (jegyzeteket) a' nálam már akkor meg volt Békaegérhatz Kézírása végére. Erre pedig a' mint reá. még most is jól emlékezem, az adott alkalmatosságot, hogy nálam ebédelvén ugyanakkor más is jó Barátim is, kikkel őtet megesmertettem, arra kértem hogy ebéd után ezt a' munkáját pro Concoctione, olvasná el előttünk. — Erre osztán volt reflexiója egyiknek is másiknak is; a' mire ő néha igen elmésen megfelelt. Ez indította arra is; hogy estve vagy inkább éjtszaka, a' Manuscriptum végére némelly Jegyzéseket és Magyarázatokat tett."

m — „Ez a Poéta circa 1800 a' házamnál megfordulván" kitétel, ha valóban Kováts Sámuel írta a levelet, azt bizonyítaná, hogy Csokonai járt Csákváron, hol könnyen elképzelhető, hogy a művéhez bírálólag hozzászólni tudók a helybeliekből kikerültek. A „circa 1800" megjelölés bizonytalanságát azzal magyarázhatnók, hogy egy jó évtized múlt el Csokonai esetleges ott járta és a levél megírása között. Közeli, személyes találkozásra enged következtetni Kovátsnak Csokonaihoz 1803-ban írott verseslevél sorozata. „Miska! miért hallgatsz? — kérdi az elsőben, mint ahogyan a nemrégen eltávozott jó baráttól kérdez-