Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

Közlemények - Péterffy Ida: Kováts Sámuel prédikátor és literátor 1770 – 1830.

tek ki-hal Ő vele." A második levél is telve van aggodalommal: „Drága barátomnak sorsa felette gyötör." Majd, amikor megtudja, hogy „Gyógyulás helyett már örök álma vagyon", „Vas pennával" vési ki „halotti kövén": „Gvadányi nyugszik itt, A' Magyarok' ékessége." — Kováts vigasztaló szavaira és kérésére, lantjához nyúljon bánatának feledésére, Szabó harmadik levelében ír ugyan költői tevékenységéről, de telve lemondással: „Oh Múzsák! kiket égve szerettem, Már ezután!... Ne vezess hozzájuk visz'a Barátom' Sírjától; Te magad légy Papjok helyettem ezentúl." — Nagy kitüntetés! Még többre tarthatjuk azt a baráti bizalmat, mely az egész levelet áthatja. A már beérkezett költő, a nálánál 31 évvel fiatalabb kezdőnek ezt vallja saját verseiről: „...ha nézem ama' nagy Római Költőkét! — melly távol járok ezektől..."! — A Kováts ihletésére készült Baróti Szabó verses levelek közül álljon itt teljes egészében az 1802-ben írott negyedik, melyet „Azon versére: (írt) Énekem a' sírból életre ki-hozta Szabónkat." Mért támasztál-fel? mért híttál-visz'a Világra? Hogy látnám ez üdő folyamit? — Jaj! szinte ki-fordúlt Sarkából a' természet. — KüT fegyver Hazánkban Pusztíttást nem tészen ugyan; de fel-álla helyette A' vétkünk által neki-búsúltt Égnek haragja. — A' Nap, melly langyos sugarival ennek-előtte A' főidnek nyirkos kebeléből híni ki-szokta A' füvet, és gyengébb plántát; most — ! Virtnek határit Például adom: itt már nints, mire hajtsa legelni Sem Melibő, juhait; sem Titir gőbölyit. Hervadtt A' vetemény: a' gyér gabonák el-sűltenek, és tsak Sarlókat várnak! sarlókat? jó, ha kaszáknak Lesz', mit vágniok. — A' felhők sok-féle haszonnal Bíztattak; de legott el-szórták a' szelek. — Azt sem Tudgyuk már: vallyon melly forma, mi légyen az esső? A' Gazdák, panaszkodnak: sír, jajgat az al' nép, 'S éhel-halástól fél. — Bár meg-jobbulna! De napról napra gonoszb. — Az üdő ha meg-egy' ez vélle, tsudálni Nem lehet; a szolgálathoz mérettetik a bér. — Mért támasztál-fel?, mondám? — Nem képes, ezekre Nézvén, a' Múzsák' seregét búsíttani. Víg kedv Kell a' vers szerzésre. — Talán jobb volna, Barátom' Sírjánál, a' Versek helyett, még könyveket adnom. Az ötödik levél — „Talán utolsó versemet veszed" — kezdettel — telve keserűséggel: „Hí Gvadányim e' gonosz Tündér Világból, melly gyakorta megköti A' jámbor igyekezetet is." — A végbúcsút sugalló verses levelek után még hosszú ideig él Szabó. További kapcsolatuknak késői bizonyítéka Kovátsnak Baróti Szabó pártfogójához és betegségében gondozójához intézett verses névnapi köszöntője. (1816)