Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

TANULMÁNYOK - Sárvári Elemér: A Székesfehérvári Gázgyár története 1872 – 1973.

városban a rendszeres gázszolgáltatás, egyelőre napi 2000 m

3 gáztermeléssel. A felszabadulás további eredményeként rendeződött a gázgyár jogi helyzete is. A Gazdasági Főtanács 1946. január 30-án közölte a vállalattal, hogy az 1945. évi berlini értekezlet idevonatkozó határozatának megfelelően a korábbi német érdekeltség részesedése ezentúl a Szovjetuniót illeti. Ennek megfelelően a társaság 120 000 pengőt kitevő alaptőkéjéből 108 000 pengő névértékes képviselő részvényesi érdekeltséget a Szovjetunió gyakorolja. Az így alakított magyar—szovjet vegyes vállalat felügyeletét főrészvényesi minőségben a Budapesten székelő „Podjomnyik" Szovjet Állami Gépipari RT. vette át. Az 1947—1950 közötti hároméves tervidőszak alatt sikerült a háborús károkat felszámolni. A tervidőszakban a szovjet fél hatékonyan közreműködött az egyébként nehezen biztosítható nyersanyagok — elsősorban szén — beszerzésében és a gázgyár zavartalan üzemeltetésében. 1950 elején a szovjet fél lemondott gázgyári érdekeltségéről és a Népgazdasági Tanács az üzemet a város hatáskörébe utalta. Az átszervezés folytán a vállalat Székesfehérvári Gázgyár elnevezéssel tanácsi kezelésbe került. Az államosított vállalat igazgatója Gaál József lett, aki ezt a feladatkört közel 7 esztendőn keresztül látta el. Üzemfejlesztés az első és második ötéves tervidőszakban Az 1950-es évek elején megkezdődött városunkban az ipari üzemek országos viszonylatban is jelentős fejlesztése. A meginduló — eleinte ugyan kisebb mértékű — lakásépítés nemcsak gazdasági vonatkozásban hozott előnyös változást, hanem lehetővé tette, hogy fokozatosan kialakuljon a város ipari jellege is. Ez a tény fokozta az akkor 52 000 lakosú városban a kommunális ellátottság jelentőségét. A növekvő gázigények kielégítésére a vállalat 1950-ben üzemfejlesztési tervet dolgozott ki. A rövidtávú tervek sorában felmerült a dunántúli földgázmezőkről Budapestre haladó és váltakozva olajat és földgázt szállító vezetékből történő földgázellátás. A távlati igényeket is kielégítő megoldás lehetőségei között nagy teljesítményű új szénlepárló üzem építése, esetleg a Dunai Kokszolóműből távvezeték útján történő gázellátás szerepelt, sőt felmerült egy biogáztelep létesítésének terve is. Egyelőre azonban csak kisebb mértékű, fokozatos bővítés valósult meg. Ennek során 27-re növelték a gázfejlesztő retorták számát, bővítették a gáztisztító berendezéseket és a gáztartályt, majd 10 000 m

3 tárolására alkalmas új gazométert helyeztek üzembe. A szállítási kapacitás növelésére nagyobb keresztmetszetű gázcsöveket alkalmaztak és fejlesztették a körhálózati rendszert A lépésekben történő üzemfejlesztés már nem bizonyult elegendőnek az egyre fokozódó igények biztos ellátására. Időnként zavarok keletkeztek a gázellátás terén. A gáztermelés 1952-ben már megközelítette az 1,3 millió köbmétert, 1958-ban pedig — a felhasználás korlátozása ellenére, ugyanis gázfűtést nem engedélyeztek — megközelítette a 2,4 millió köbmétert. Ebben az időszakban fejlesztették a hazai földgázkitermelést, és lehetővé vált a földgáznak különleges vasúti kocsikban történő szállítása 150 atmoszféra nyomás alatt. A későbbi földgázellátásnak mintegy előhírnökéül 1958. május 8-án megkezdődhetett a nagy hőértékű földgáznak ele-