Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

TANULMÁNYOK - Sárvári Elemér: A Székesfehérvári Gázgyár története 1872 – 1973.

gyítése a termelt széngázzal. Ez kétségtelenül javulást hozott, de nem jelentett végleges megoldást, hiszen a vagonokban történő szállítás nem volt mindig folyamatos. A következő lépés a földgázbázis szélesítése volt, vagyis a földgáz átalakítása olyan típusú gázzá, amely a termelt szénalapú gázzal elegyíthető és azzal együtt szabványos minőségű városi gázt képez. Ez történik a különböző típusú földgázbontó berendezések üzemeltetésénél. Az első levegős földgázbontó 1961 elején kezdte meg működését, ezzel a korábbi napi 8500 m

3 termelési kapacitás közel megkétszereződött. A következő esztendőben üzembe helyezték a második bontóegységet. A korszerűsítés keretében új műhelyek, raktárhelyiségek és szociális létesítmények épültek. A termelőtelepen végrehajtott bővítési munkákkal párhuzamosan a korábbinál nagyobb ütemben folyt a gázcsőhálózat rekonstrukciója és fejlesztése. Célszerűnek mutatkozott a nagyobb nyomás mellett történő gázszállítás a fogyasztói terület súlypontjaiban telepített nyomásszabályozó állomásokhoz. Ezekben csökkentik a gáz nyomását a fogyasztóknál szükséges használati értékre. 1962-ben átadták rendeltetésének a déli városrészt ellátó középnyomású vezetékrendszert 2 nyomásszabályozó állomással; ezt követte 1964-ben az északi középnyomású tápvezeték kiépítése. Ezekkel az építkezésekkel a gázcsőhálózat hossza 44,2 km-re bővült. A kielégítő ellátás szempontjából ez szükséges is volt, hiszen 1965-ben a fogyasztóhelyek száma 6269-re, a gáztermelés 4,6 millió m

3-re növekedett, ugyanakkor az üzemi dolgozók létszáma 107 főre emelkedett. A hazai földgázkészletek feltárásával egyidejűleg az Országos Kőolajes Gázipari Tröszt országos gázprogramot dolgozott ki. Eszerint a kitermelt földgázt nagynyomású távvezetéken szállítják az egyes elosztóállomásokhoz és innen juttatják el a kijelölt körzetekbe. Az adottságok és igények mérlegelése alapján Székesfehérvárt is kijelölték az ellátandó körzetek sorába. A tervek szerint a földgázt a kápolnásnyéki elosztóállomásról szállítják a város déli határában létesítendő fogadóállomáshoz. A gázszolgáltató vállalat itt veszi át a szükséges gázmennyiséget és három fokozatban történő nyomáscsökkentéssel továbbítja a fogyasztóhelyekre. A határozat a város jövőbeni gázellátásával kapcsolatban döntő jelentőségű volt. A földgáz fogadására irányuló munkák haladéktalanul megkezdődtek és egy évnél rövidebb idő alatt befejeződtek: 1965. szeptember 14-én a gázszolgáltató vállalat vezetékrendszere bekapcsolódott az országos földgázhálózatba. 1966 elején elkészült az első vízgőzzel üzemelő földgázbontó. Ezt követte ugyanezen év végén a második, majd 1968-ban a harmadik egység. A rendelkezésre álló napi 25 000 m

3 gáztermelési kapacitás most már lehetővé tette a szénalapon történő városi gáztermelés fokozatos csökkentését és a földgázbontással előállított gáz mennyiségének növelését. 1966 július 27-én lassan kialudt a tűz a retortás kemencékben, megszűnt a szénlepárlásnak 93 éves korszaka és helyét átvette új energiahordozó gyanánt a földgáz. A földgáz alapon történő gázszolgáltatás 1966 óta Gázberendezések átállítása földgázüzemre Az energiagazdálkodás egységes irányításának érdekében 1967. január 1-én az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt átvette az addig tanácsi keze2* Fejér megyei történeti évkönyv 17