Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

Közlemények - Péterffy Ida: Kováts Sámuel prédikátor és literátor 1770 – 1830.

mellyet magamban érzettem (olvasás, tanulás közben) nem kívánom másoktól el irigyleni" — vallja, ezért fog tollat, hogy mindazt amit megtudott, másoknak is továbbadja. „Természetnek felséges Theátruma! á te szemlélésednél nints kellemetesebb foglalatosságom. Ó mint óhajtanám, hogy a' Te nagy búváraiddal szent titkaidba kényöm szerént behathatnék! bámulásomnak 's tiszteletemnek azok a' nagy emberek tárgyai mindenkor. Vi's gálódásaikat 's azokról irt betses munkájikat olvasni a' legnagyobb gyönyörűséggel szoktam."

m Az ilyenféle szubjektív vallomás sokszor előfordul írásaiban, s feltehetően előnyösen hatott az olvasóra, s fokozott érdeklődéssel nézte az ismertető jellegű mondatokat is. Pl. azt, hogy „mint népesedett meg (a Föld) lassanként és idő jártával mindenfelé." Természetszeretetében túljutott a Föld vonzáskörén, érdekelte a Kozmosz, „Az Égi Testek' nagyságáról, meszszeségéről, forgásáról, egy szóval, a' Világ roppant Alkotmányáról való Tudomány, a' leghasznosabb, legszükségesebb 's leggyönyörűségesebb tudomány ..." „Nagy itt a' Régiek felett való jelességünk 's hihetőleg fellyűl fog ebben múlni bennünket a' Maradék.'

0 — Felismerte tehát a fejlődés nagy lehetőségeit. A tudás erkölcsileg is nemesít. Mint írja: ,,A' tudománynyal való foglalatosság" ,,a' henyeséget, azt a' veszedelmes betegséget elűzi." — „Nints a' Múzsáknak a' Vénusszal 's Bacchussal semmi szoros szövetkezések!"'

1 — A tanítás történetéről, az egyetemek keletkezéséről (791től) szóló sok számszerű adatot tartalmazó cikkét felretehette az olvasó, de a nevelés erejébe vetett hitét mutató bevezető sorok hatása aligha maradt el. „Nagyobb gyámoltalanságban az Embernél eggy Állat sem jő e' Világra, és az ő születésekor csak csirája a' lejendő Embernek." „Ha a' társaságos életben nem neveltetnék 's palléroztatnék, majd semmit sem különbözne a' Barmoktól." „A' Tudós Férfi jaknak élő szóval való tanítások, kik az Oskolákban szorgalmatosan tanítanak, ki nem lehet mondani, melly nagy hasznot áraszt az Emberiségre."

12 — Nyilván a tanítást, tanulást segítendő, külön értekezik a könyvek olvasásának nagy hasznáról, a helyes könyvkiválasztásról, jegyzetelésről, a tudományszerzés módjáról. Amit ,,A' Hazáról, 's annak szeretetéről" ír, az ma is megszívlelhető: ,,A' haza-szeretet semmi népet, semmi nemzetséget ki nem rekeszt, kiknek mindnyájoknak velünk egy hazája a' Föld, és egy társaságot, egy famíliát tesznek velünk, — és így a' nemzeti kevélység, a' más nemzetek' megútálása 's gyűlölése valóságos vétek. A' Hazafi, nem tsak hazája barátja, hanem világ polgárja is, és a' közönséges (közös) atyafiságának fundamentuma az ember betsülés és szeretet." — „Vajha ez a' nemes hazafiúság közönségessé (általánossá) lenne! Vajha kiszélesedne a' Városok, 's Országok felett!"

13 A Föld minden népének jogát elismerő világpolgár szavai ezek, akit azonban a szép eszme bűvölete nem tett felelőtlenné saját hazájával szemben. Nem mulasztja el a honi tennivalókat: ,,a' félre eső Zugolyakban is iparkodunk a' Nemzet' dicsőségét emelni, és a' szomszéd Nemzetek által eddig nyakunkba rázott henyeség' 's lustaság' szennyét le mosni.. ."

1A Egyik értekezésében bátran leírja a társadalmi igazságtalansággal szembeni vádjait, mert az „Eszkimók" érdekében szól: „Oh ti elpuhult 's mértéktelen emberek! kik magas palotáitokban, fényes arannyal bevont szobáitokban az emberi életnek súlyát, mélységes nyomorúságát nem érzitek, kik a' föld fél részét adózóvá teszitek, kik asztalotokra Indiáknak, Khinák-