Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

Közlemények - Péterffy Ida: Kováts Sámuel prédikátor és literátor 1770 – 1830.

nak, Arabiának minden kincsét 's ritkaságait rakásra gyűjtitek, kik elmerültök a' részegítő gyönyörűségek között, kiknek emberi nemes érzékenységiek megtompul" — „halljátok a' ti társaitoknak sorsát, történetit!

75 — Ezután következik az „Eszkimók" helyzetének leírása. A tárgyilagos irodalmi kritika szükségére hívja fel a figyelmet egy 1818-ban megjelent könyvbírálatában. „Akarmelly csekély legyen valamelly Munka magában, soha sem kell a' személyes mocskolódással másokat is az írásbeli bátorságtól elidegeníteni. Ha a' Satyra nem jobbít, a' személyes mocskolódás annyival inkább nem épít."

16 „A' Magyar Literaturának menetele" c. tanulmányában józanul ítéli meg akkori kritikánk helyzetét. „Láthatunk ollyakat, kik annyira le alázzák Nyelvünket ' Literaturánkat; hogy szinte el kell rajta szomorkodnunk." „Mások ellenében anynyira magasztalják, hogy szégyenlenünk kell, mert még nem emelkedett oda, hol ezt a' magas dicséretet érdemelhetné." — „Ollyanok insultálnak (kritizálnak) kik még semmi érdemet se tettek a' Haza eránt, kiknek sem eredeti se fordításbeli darabjaikkal nem dicsekedhetni, ez tormánál erősebb a' munkás Férfiak' orraik alatt.

11 — A kelletinél nagyobb kritikusi gőgről" szólva az irodalmi berkekben dúló ádáz „pennatsaták" idején megjegyzi: „tsendes vérrel olvasom az ollyan jó Magyar könyvet a' benne levő dolgokért, mellynek írása módja az enyimmel, majd minden sorában ellenkezik."

18 Pártfogásába veszi a hazai játékszíneket, mert „némellyek még ma is (1825-ben!) számkivetésre kívánnák küldeni mint erkölcs rontó Intézeteket."

70 Az ifjúság iskolájának tartja a színházat, mert ott gyakorolják emlékezetöket, ott szerzik meg a közösség előtti szólásnak, cselekedetnek, viseletnek „diszes módját". — 1823-ban Pesten jártában a magyar színház helyét „szomorú pusztaságban" találta. Szégyennek tartja, hogy színészeinknek vándorolnia kell, s hogy Fejér megye túltesz Pesten. „Midőn valami nagy alkalmatosság adja magát elő, a szomszéd vármegyebelieknek kell Pesten megjelenni." — Elismeréssel szól cikkéről a Nemzeti Játékszín története c. könyvszerzője, Bayer József (Bp. 1887. I. 623.1.), mint a játékszín fejlődésére pozitívan ható írásról. — „Ha a' História, az okosság' 's bölcsesség' megszerzésére legtöbbet segít — írja Kováts —, ki nem tudja, hogy tovább megmarad az elmében valamelly viselt dolog, melly a' Játékszínen adatik szem eleibe, mint a' mit tudós ember írt, vagy ékesen szólló elbeszélt."

80 Egy 1826-ban megjelent kultúrtörténeti tanulmányában kifejti „Mint kezdett a' Görög Nyelv a' XV-dik században Napnyugoton felelevenedni." „A' jóltevő világosság által sütött a' mi Magyar Hazánkba is." „Által plántálódott mind a' Görög nyelv, mind egyébb tudományok, — és mint látjuk, 's örömmel tapasztaljuk, ma holnap akármellyik tudós nemzettel megmérkőzhetik."

81 — Optimizmusa túlzott, de feltehetően buzdítólag hatott. Örül a fejlődésnek, s újra meg újra kiáll a műveltségbeli előrehaladás mellett. Hogyan egyeztette össze a tudományok birodalmát a hit világával? A kérdésre maga válaszol, amikor az „esmereteket" a tudomány, a vallást az erkölcs kategóriájába utalja. „Igaz ugyan, hogy sem a' Földnek, sem az Égnek esmérete nem fundálja meg a' Vallást az ember' szivében, mert az a' virtustól függ", de „Nem lehet tagadni, hogy az embernek an-