Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

TANULMÁNYOK - Sárvári Elemér: A Székesfehérvári Gázgyár története 1872 – 1973.

dulójával kapcsolatban a korábbinál több és átfogóbb közmunkát indított meg, emelett ipartelepítést is kezdeményezett a már érzékelhető háborús előkészületek keretében. A lakásépítési tevékenység megélénkülése a gáz­gyár üzletmenetében is éreztette hatását, így 1939-ben a termelés meg­haladta a 670 000 m :,-t. A korábbi évek veszteségeivel szemben az üzleti év mérlege már 71 000 pengőt meghaladó nyereséget mutatott. A termelő telepen végrehajtott fejlesztési munkák során 1500 m :i térfogatú gáztar­tályt helyeztek üzembe, és a gázellátás stabilizálására a sugaras elren­dezésű városi csőhálózatot kétoldali ellátást biztosító körhálózattá alakí­tották át. A második világháború éveiben az anyagbeszerzési lehetőségek egyre súlyosbodtak. Ilyen körülmények között a vállalat arra törekedett, hogy mindenkor elegendő szénkészlet álljon rendelkezésére. A pénz vásárló erejének fokozatos csökkenését tarifaemelésekkel igyekeztek ellensúlyozni. További nehézségeket okozott a katonai behívások következtében egyre csökkenő munkáslétszám, amely ezekben az években 13—17 fő között mozgott. A mindinkább növekvő tüzelőanyaghiány miatt a gáz felhasz­nálása fokozódott és 1944-ben már meghaladta a 940 000 m'-t. Ez év végén Székesfehérvár hadszíntérré vált. A szovjet csapatok 1944. december 23­án szabadították fel a várost. A város közvetlen környékén még három hónapon át hullámzó harcok során emberéletben és anyagi javakban je­lentős veszteségek keletkeztek. A gázgyár dolgozói helyükön maradtak és biztosították a lakosság részére annyira szükséges hőenergiát. Amikor a gázgyári berendezések 40%-a megsemmisült, a további üzemeltetés lehe­tetlenné vált. 1945. március 16-án megszűnt a gázszolgáltatás. Alig egy hétre rá véglegesen felszabadult a város. A gázszolgáltatás alakulása a felszabadulástól a szénlepárlás megszüntetéséig 1945—1966 Újjáépítés és államosítás A harcok megszűntével a gázgyári dolgozók haladéktalanul felmérték a termelőtelepen, csőhálózaton és fogyasztói berendezésekben bekövetke­zett károkat és hozzáfogtak a nagyobb területet átfogó helyreállítási mun­kálatokhoz. Előbb három tagból álló üzemi bizalmi testület, majd április 24-én Üzemi Bizottság alakult. Ennek tevékenysége a termelés mielőbbi megindítása mellett a dolgozók szociális ellátottságának megszerzésére irányult. A romeltakarítási és helyreállítási munkák terjedelme és mér­téke meghaladta a létszámból és szállítási felkészültségből adódó lehető­ségeket, ezekhez külső segítség vált szükségessé. Ez hamarosan megvaló­sult, amikor a város vezetősége az anyagi támogatás mellett közmunka végzésére kötelezett munkaerőket és szállítóeszközöket irányított a gáz­gyárba. Ezáltal lehetővé vált az újjáépítő brigádok szervezése, illetőleg a háborús károk felszámolására irányuló munkák meggyorsítása. Ugyan­csak hasznos segítséget nyújtott a szovjet városparancsnokság azzal, hogy munkaerőt, továbbá vasúti kocsikat biztosított a pécsi medencéből szár­mazó szén folyamatos szállításához. Az elismerést érdemlő erőfeszítések eredményeként 1945. május 29-én újból megkezdődött a 30 000 lakosú

Next

/
Thumbnails
Contents