Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

Közlemények - Péterffy Ida: Kováts Sámuel prédikátor és literátor 1770 – 1830.

Nem túlzás ez a bibliai hasonlat Csákváron? Kováts 1810. május 8-án Nagy István espereshez Zámolyra küldött levelében ismét a földrengésről ír: „Melly sok szíveket ezen mi Tájékunkonn tsak nem öszve olvasztott." „Fel tettem magambann, hogy valamit az egygyübbek' kedvéért írni fogok, és őket a' Főid indulás való gondolkodásbann segítem, és hibás 's babonás vélekedésekenn gyógyítok."^ De amikor kézhez kapja Pap István: A' Föld indulásról való Rövid Értekezését (1810), ezt mellékeli: „belőle sok újságot tanulván ki edattatásával siettem, hogy meg rémültt környékünk láthassa belőle mi az a' mi őtet illy hosszann rettenti." A tanulmányban a győri és komáromi földrengés (1754, 1763) leírása után ez áll: ,,1810-ben Mi ránk következett végre ezen Esztendő elején Januarius 14dik napjánn; hogy látnánk és éreznénk a' Földrengésnek iszonyatosságát," ,,A' kezdődő éjtszakánn — mint a' Hazai 's Külföldi Tudósításokban olvashatni — Csákváron 20szornál többször megrendült (a föld), azon hétenn, legalább volt ugyan ott 60szor, ahhoz egy mérföld Csákberény, ott azon Hét alatt •— mint a Fejérvári 20-dik Januáriusi Tudósítás tartja — 117szer volt."

12 Horváth Ádámhoz írt 1814. április 12-én kelt levelében ismét a földrengésről tesz említést : Itt hol az Etnának, nyílandó torka ijesztget, Hói vulkán minden pertzbe rohanhat elő, A' Csókához közel két mértföldnyire, honnan ered szét, A' Föld rettentő ingadozása gyakort, A' Vértes tövibenn mellynek tájéki lehelli A' gyönyörűséget, 's kelleme ritka nagyon; Itt a' kékes félelmek közepette, reménység Tartogat, és sehová engemet elsem ereszt.

13 (Részlet) A levélből nem tűnik ki, hogy újabb földrengésről, vagy még az előbbiről szól-e. A Tudományos Gyűjtemény 1829. évének VIII. kötetében, a 81— 100. lapon érdekes tájékoztatást közöl A' Föld rengésről c. cikkben (név nélkül). „Az 1810-diki nálunk történt földinduláskor, melly Januarius 14dikén estvéli 6 órakor kezdődött a' Csákvári Esztergályos ki a' szomszéd Gánt nevű Német faluból két hegyeink köztt levő völgyön jöddögélvén haza felé, úgy látta; hogy a' két hegyek tetejei rémítő csikorgással most össze mentek, majd ismét elfutottak egymástól. Ennek a' szegény embernek attól fogva semmi jó világa nincsen, annyira megijedt." Szerencsére a Csókából sohasem lett Etna. A' Vértes „Mellynek tájéki lehelli a gyönyörűséget, 's kelleme ritka nagyon" több örömet, felüdülést hozott, mint amennyi „kékes félelmet". Kováts Sámuel három évtizedes csákvári működése alatt a természet hagyta, hogy békésen munkálkodjék törvényeinek megismerésében, hogy írásaival segítse „az Egygyügyübbek" gondolkodását, s „gyógyítsa" „a hibás 's babonás vélekedéseket."