Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

TANULMÁNYOK - Sárvári Elemér: A Székesfehérvári Gázgyár története 1872 – 1973.

városfejlesztési célokra több helyről is igénybe vett, — a hitelező külföldi bankintézetekről elnevezett Speyer-kölcsönnel kívánta lebonyolítani. A kérdés tanulmányozására kiküldött szakbizottság úgy találta, hogy egyrészt az erőművet, vízművet, jegyárat és vágóhidat magában foglaló Városi Közművek, valamint a folyamatban levő építkezések ugyancsak jelentősen igénybe veszik a város anyagi erőforrásait, másrészt a gázszolgáltatással kapcsolatos koncessziós szerződés értelmében határozott. Ezt követően a gáztársulat kapcsolatot keresett a már korábban ís érdekeltséget vállaló augsburgi Gázipari Részvénytársasággal, amely a gazdasági helyzet megszilárdulásával most már bizonyos feltételek mellett ismét hajlandó volt az üzem átvételére. Amennyiben a gázgyár tulajdonosa a várossal új koncessziós szerződést köt, amely újabb 20 évre biztosít kizárólagossági jogot, az augsburgi vállalat átveszi az üzemet. Vállalja, hogy 5 esztendőn belül legalább 100 000 pengőt fordít az üzem fejlesztésére, ezenkívül csökkenti a gázgyári termékek árait. A 37 000 lakosú városnak érdekében állt a gázszolgáltatás újbóli megindítása, ezért elfogadta az ajánlatot. Az augsburgi vállalat az előkészítő munkák irányítására szakembert küldött a helyszínre és 1925. december 1-én megkezdődött a rendszeres gázszolgáltatás. A gázszolgáltatás fejlődése a felszabadulásig A hosszabb ideig tartó üzemszünet kedvezőtlenül befolyásolta az üzemet és az üzletmenetet. A berendezések jórésze elavult, a korábbi gázfogyasztók villanyvilágításra tértek át. Az üzemeltetés megkezdésekor 400 háztartásban használtak gázenergiát, a termelés havonkénti 20—25 ezer m

3 volt. Az első üzleti évben a bruttó forgalom 97 ezer pengőt tett ki és a veszteség meghaladta a 10 ezer pengőt. Az üzemvezetői teendők ellátására Szapliczky Ferenc kapott megbízást. A fejlesztési munkák során új gázfejlesztő kemencéket építettek, gépesítették a retortáknak szénnel való töltését, léghűtőt, gáztisztító berendezést, központi gázmérőt, nyomásszabályozót, kokszosztályozót, valamint 600 m

3-es gázartályt helyeztek üzembe. A következő években a csőhálózat bővítésével újabb fogyasztó területet nyitottak meg, majd általánossá tették a korszerűbb fogyasztásmérők alkalmazását. A gázfogyasztás növekedése érdekében részletfizetési kedvezményt biztosítottak, és bevezették a gázkészülékek bérleti rendszerét. A gázhasználat népszerűsítésére kiállításokat és főzőtanfolyamokat szerveztek. Ezek az intézkedések a gázüzem megindítása óta első hatékony üzemfejlesztésnek minősültek. A gázüzem túljutott a mélyponton, a termelés az időközben bekövetkezett gazdasági válságot követően fokozatosan emelkedett és 1930-ban elérte a 488 000 m

3-t. A gázgyár érdekeltségi viszonylatában 1933-ban annyiban történt változás, hogy az augsburgi cég a müncheni Gázipari Részvénytársasággal fuzionált és ettől kezdve az utóbbi vállalat volt a várossal szerződéses viszonyban. Ebben az évben Magyari Béla, négy évvel később Sárvári Elemér gépészmérnök kapott megbízást a vállalat vezetésére igazgatói minőségben. A harmincas évek második felében a városiasodás folyamata bizonyos mértékben felgyorsult. A város I. István király halálának 900 éves évfor-