Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

Közlemények - Glatz Ferenc: Szekfü Gyula a ciszterciták székesfehérvári gimnáziumában

Az irodalom anyagán nyugszik az egész nemzet; ha az anyag nemze­uetlen, a nemzet sem nemzet, csak nemesség, vagy egyház, vagy semmi. Az irodalom anyaga működésének tehát kizárólag a nemzeti szellem lét­rehozásában vagy újjáalakításában szükséges megnyilvánulnia. Valahány­szor a nép nemzetté akart egyesülni vagy osztály nemzetté akart bővülni, irodalmának a már meglevő nemzeti anyaghoz kellett fordulnia. Az irodalom nemzeti anyaga teremti meg tehát a nemzeti szellemet. Ennek fenntartása már részben kívülesik az alapító hatáskörén, de csak nagy „részben". Az irodalom nem a legutolsó tényező a nemzeti szellem fenntartásában. Erről tanúskodik pl. a szabadságharczot követő abszoli­tizmus kora. A magyar társadalom felbomlott legelemibb alkotórészeire, igazságszolgáltatás, hadsereg, sajtó is nagy részt, kathedra mind kiesett a nemzet kezéből, a nemzeti szellem minden istápolóját elvesztette volna, ha az irodalom nem őrködött volna a „tetszhalott" felett. Részben vissza­tért a valódi nemzeti anyaghoz, mitől a petőfieskedők, később már csak ezek epigonjai annyira eltávoztatták, azaz iparkodott újjáalkotnai a nem­zetet. Ez a nemzeti anyag mint mindig, úgy most is elválaszthatatlan volt a kor általános képétől, így születtek a „Virrasztók", „Ráchel", „Dalnok búja",, „Terebélyes nagy fa", „Űj Simeon" és még annyi hazafias mű többnyire allegória, melyek tehát már csaknem anyagjukkal, hanem tar­talmukkal is ápolták a nemzeti szellemet. A nemzetben azonban nemcsak e világos czélzatú művek tartották fenn az önbizalmat, a hitet és reményt, nagy befolyással voltak erre oly művek is, melyek látszólag teljesen külön állnak ama gondolatkörtől, melynek középpontja a nemzeti szellem. A tudományok minden ágában jöttek létre számottevő művek, amelyekben talán semmi nemzeti vonat­kozás nincs, s hogy a költészet terén is említsek egyet, a legnagyobbat, ez az Ember tragédiája. E művek nem egyenlő mértékben is irányban ápolták a nemzeti szellemet. A kor színvonalán álló tudományos művek emelték a nemzet­ben az önbizalmat, hisz az a nép, mely csak most kezd hasznossá válni, mely most dobja bele áldásos és helyes irányú termékeit az európai esz­mék zűrzavarába, az még nem pusztulhat el, azt a Halál csak a követ­kező, vagy a harmadik, talán a negyedik ezredévben tudja csak áldoza­tává ejteni. A tudományos művek e hatása azonban csak szűk körű lehett, hisz a nemzet hány perczentje foglalkozik etnográfiával vagy fizi­kával? Sokkal több áldásos gyümölcsöt hozott életre például az Ember tra­gédiája vagy a Kegyencz. Már alakjuk is predestinálja ezeket, hogy min­denkihez, a nemzetnek, főleg azon részéhez szóljanak, melyekből ápolás híján legkönnyebben kihal a nemzeti szellem. Nem mindenki képes esz­tétikai hatásokat felfogni, de az alsóbb néposztályok, melyek esztétikai gyönyörről nem is képzelnek, nem is vesztik el nemzetségüket egyhamar. Madách műve elsősorban esztétikai érzelmeket kelt fel bennünk. S ez már elég is végelemzésben a nemzeti szellem ápolására. Aki esztétikai­lag gyönyörködik, annak szívéből az igazságtalanság és a gyávaság egy­aránt eltávozik. Lelke felmagasodik egy Danton egetverő szellemén, szí­vét megragadja a Marseillaisse, mely tulajdonképpen csak az igazság, a

Next

/
Thumbnails
Contents