Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

Közlemények - Glatz Ferenc: Szekfü Gyula a ciszterciták székesfehérvári gimnáziumában

jog védelmének legszebb kifejezése. Egyszerre megérti a kapcsot, mely millió és millió embert összefűz és megér^ az erőt, mely előbb-utóbb összedönt némely hatalmasságot. Más szóval, a szó legvalódibb értelmében felemelkedik a világpolgárságra. És „aki valóban kozmopolita, az patrióta is". Aki testvérnek érzi magát, a szabadságért felkelő franczia néppel, akinek lelkében visszhangra talál a Pharaót és Kepplert oly nemes munkára hívó szózat, lehetetlen, hogy ne érezné lelkén a nemzeti kötelékeket is szorosabban. És valósággal az Ember tragédiája is felébresztheti, fel is ébreszti ugyanazon nemzeti érzéseket, mint pl. maga Bánk bán. Ennek a feltétele azonban kettős: részint az olvasóban, vagy hallgatóban, részint a műben gyökerezik. Az elsőnél az esztétikai műveltség elkerülhetetlen, miről nem szükséges bővebben szólanunk. Maga a mű csak akkor áll a nemzeti szellem szolgálatában, ha kiöli belőlünk egyrészt az igazságtalanságot, mely nélkül valóban lelkes hívei a nemzeti eszmének soha se lehetünk, másrészt a gyávaságot, mely nem enged, különösen abban a korban nem engedett nyíltan a nemzeti eszméhez csatlakozni. Ezeknek felétele pedig az esztétikai erő és a tragikum. Csak az erő szemlélése adhatja meg izmainknak aczélozottságát, csak az erő szemlélése keményítheti meg gyarló akaratunkat. Az esztétikai erő a fenség, s csakugyan a kellem és a szép inkább jólesően hat ránk, nem akarunk olyant tenni, ami nagyon nehehezünkre esik, nem akarunk akarni. Viszont a tragikum tisztíthatja meg lelkünket a kicsinyességektől, csak a tragikum emel ki kicsinyes körünkből oda, hol az igazság uralkodik, hol megismerjük, hogy nemzetünk gyermekei vagyunk, mint Miltiades és Danton és megtudjuk, hogy nemzetünket fenn kell tartanunk. Ez nagy részben a tartalom hatása a nemzeti szellemre. Míg a tartalom nemzeti, addig hatása ugyan oly tág, mint az irodalom anyagáé, de mikor elfordul a nemzetitől, hatását csak a műveltebb osztályok érezhetik, s ezek is csak kevés, nagyon magas fokon álló műét. Nem alakítja meg a nemzeti szellemet, nem is alkotja újjá, nem hívja vissza a homályból, hanem itt tartja az eltűnni akarót, nem engedi idegenektől elragadtatni és az ép oly nemes feladat, mint megalapítani, sőt talán nehezebb is. V. A tartalom hatásának éppen ellenkezője a forma hatása. A tartalom a nagyobb műveltségüeket ragadja meg, a forma a népet, a tartalom erejével, fenségével hat, a forma bájával vonz, a tartalommal csakis esztétikai érzelmek idézik elő a hatást, a formánál nagyon vegyes szempontok határoznak. Az irodalom formájában a teljes magyarosság ragadja meg a szemlélőt, s ez kelti fel és tartja ébren nemzeti érzését. A forma teljes magyarossága pedig alapjában véve népiesség, ez annak legfelsőbb foka. A népiesség műfajának a népdalt nevezhetjük, s így vizsgálódásunkat lehetőleg szűk körre szorítottuk. A népdal formájában kettő ragadja meg figyelmünket: az egyszerű előadás és a népies versforma. Az előadás egyszerűsége, bája, naívsága első tekintetre megragad, érdeklődésünk rögtön odairányul, gyönyörkö10* Fejér megyei történeti évkövny 145