Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

Közlemények - Glatz Ferenc: Szekfü Gyula a ciszterciták székesfehérvári gimnáziumában

tott tartalomjegyzék ezt a címet őrzi számunkra. Hogy a változtatás véletlen, vagy szándékos volt, s ha szándékos, akkor nem akarta-e jelezni, hogy Szekfü a témát a magyar irodalomtörténet keretein túllépve európai észrevételekkel dolgozta ki — inkább csak feltételezések tárgya lehet. Mi természetesen a Szekfü adta cím-változattal adjuk közre a szöveget, s természetesen az eredeti helyesírással és írásjelekkel. I. Korunk átmeneti korszak. Az előzőtől átvettet nem fejleszti tovább. Űj alkotásokat nem mutathat fel, új eszméket nem vet a világtörténet folyásába. Ítéletei nem általános érvényűek, ma elfogadhatók, holnap nevetségesek, vagy új vívmányok világánál örök érvényűek. Mint új korszak, különbözik az előzőtől. Az elmúlt alapos és mély, ez felszínes, az nemzeti, ez kozmopolita. Az irodalom ugyanilyen. Az előbbi korszaké mennyiségre aránylag csekélyebb, de minőségre felétlenül kiváló, az újnál megfordítva áll. Egy Arany után fájdamas sok, nagyon sok legmodernebb Hábadort, Hiadort, Kovacsóczyt és ilyenféléket hallgatni, de még fájdalmasabb Vörösmarty nemesi, Petőfi népi és Arany nemzeti magyarsága után francziás, angolos, németes, egyszóval általános, de soha magyar hangokat hallani. Vétkes a kéz, mely ily irodalmat szül, és vétekes az irodalom, mely ily kort szül és szülöttétől engedi magát hajlítani. Mindkettő vétkes, az irodalom életfeltételei közt nem a legutolsók gyökereznek a közönségben, viszont Kazinczy példája megmutatta, mily hatalmas eszköz az irodalom akár kevesek kezében a nemzet irányítására. Kazinczy és néhányan elhatároztak valamit, s erre létrejött a magyar költészet, irodalom, sajtó, végeredményében a nemzet gyökeres átalakulása. Vizsgáljuk most, miként segíti elő az irodalom nemzeti szellemünk fejlődését, hogy az eredmények alapján megállapíthassuk, mely tényezők vétkesek a mostani állapot létrehozásában. II. Megoldandó kérdésünk: mikép ápolja az irodalom a magyar nemzeti szellemet? Leggyorsabban és főképp legbiztosabban a kerülő út vezet el a megoldáshoz. Miként nem ápolja irodalmunk a nemzeti szellemet? Kétfélekép történhetik e káros befolyás. Az irodalom vagy közönyös a nemzeti szellem iránt, nem ápolja, vagy megakadályozza fejlődését. Mondhatjuk: passzív és aktív akadályozás. Közönyt találunk irodalomtörténetünkben a naiv költészetre következő visszahatáskor és napjainkban. Az egyházi latin költés óta mai napig irodalmunk a nemzeti szellem körül, mint tengely körül forgott. Gyakran ellene támadt, gyakran felkarolta, de soha nem vesztette el szem elől. Az egyházi költészet ellenben, miután megakadályozta a nemzeti szellemet tükrözhető naiv mondák terjedését, nem törődött a nemzeti szellemmel, járt latin utakon, félre sem tekintett (nagyon ritkán csak) a nemzeti szellem kedvéért.