Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

Közlemények - Glatz Ferenc: Szekfü Gyula a ciszterciták székesfehérvári gimnáziumában

Ugyanez a helyzet ma, megfelelőleg a műveltség fejlődéséhez. Míg az egyházi költés csak latin mintákat utánzott, addig a mai irodalomnak mindegy, franczia, olasz, angol, spanyol; ezt utánozza, ezzel foglalkozik és megfeledkezik saját nemzetiségéről. Magyar nyelven írnak, magyar nevek tűnnek elő műveikben, de a szellem idegen. E passzív akadályozás csak ritkán lép fel anélkül, hogy aktív akadályozás ne előzné meg, vagy ne kísérné. Az aktív akadályozás ellenben meg tud állani a saját lábán is; mint ilyen, erőszakkal megakasztja a nemzeti szellem működését. Ilyennek tekinthetjük a Bessenyei fellépése előtti irodalmat. Óriási munkálkodás, százszámra mennek egyesek iratai, hangyaszorgalom, mely sok kicsinyt hord össze, de a nagy kívül esik látókörén, a nagyból csak részeket lát. E munkásság magához csábított minden új tehetséget, és hosszú, kínos évek kellettek, míg a nemzeti szellemre irányúit a figyelem, nem itthon, az elkorcsosult magyarság közt, hanem Bécseben, a magába szállt magyarság közt. A passzív ellenállás az idegen szellemet utánozza, az aktív akadályozás idegen nyelven ír. Manapság egymást érik az angol tánczoperettek, a franczia pornografikus vígjátékok, a német romantiko szentimentális drámák, magukhoz vonzzák a figyelmet, elterelve az igazi nemzetitől. Mária Terézia korában latinul írtak, magyar könyv nem jelent meg, latinul oktattak az iskolában. Az idegen szellem és idegen nyelv bomlasztó hatását legnagyobb mértékben a nagynak hiánya emeli. Sidney John, Bisson, Voss művei esztétikailag legcsekélyebbek, Katona, Pray nagy adatgyűjtők, de lehetőleg kicsinyt alkotnak. Milton, Dante, Tasso, Shakespeare utánzása nem akaszthatja meg a nemzeti szellemet útjában, a nemzeti szellem nagy, Shakespeare nagy, s a nagyok rokonok. A nemzeti szellemtől akkor pártol el tehát az irodalom, ha idegent utánoz, idegen nyelven ír és kicsinyeskedésekre pazarolja erejét. III. Felhasználva eddig elért ereményeinket, bátran állíthatjuk, az irodalom eszközei a nemzeti szellem ápolásában: nemzeti szellem utánzása, nemzeti nyelven írás és nagy művek létrehozása. Más szóval: anyag, forma és tartalom, helyesebb sorrendben: anyag, tartalom és forma. A megfejtés tehát mind világosabb: e három tényező fontosságát, érvényesülési körét kell a következőkben kutatnunk. A legtöbb nép költészetének, valódi költészetének kezdetén az anyag teljesen nemzeti. Nemzeti mondákat gyűjt össze, Homérosz, saját atyjának, a legnagyobb keltának hőstetteit zengi a kelta Osszián, a finn énekes a finnek és lappok harczát dicsőíti. Ezzel a körülménnyel azt hiszem, nem esetleges összefüggésben áll a népeknek a korbeli hatalma. A görög legerősebb a hőskorban, Caledoniát Firughal és Osszián után egymás után öntik el a hódító népek árjai, a finn csak Kalevalában önálló Az anyag nemzetiessége és a nemzet hatalma közt okbeli összefüggésnek kell lennie. A nemzeti anyag, az irodalomnak a nemzeti történethez, szokásokhoz, erkölcsökhöz való térése és azoknak feldolgozása szükségképen magasabb fokra emeli a nemzeti szellemet is.