Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

TANULMÁNYOK - Sárvári Elemér: A Székesfehérvári Gázgyár története 1872 – 1973.

nem jutottak megegyezésre. A gázüzem tulajdonosa 1920 végén megindította ugyan a gázszolgáltatást hazai barnaszén és fa kigázosításával, azonban a gázgyártásra alkalmas szén hiányában néhány hónap múlva a termelés újból megszűnt. Ezt követően az értékesítéssel megbízott Világítási és Vízmű RT. 1921 májusában 2 500 000 koronáért megvásárolta az üzemet A Székesfehérvári Légszeszgyár és Vegyiművek Részvénytársaság megalakulása Az új tulajdonos — jó üzleti érzékkel — tevékenységi bázisának szélesítésére törekedett. Ennek érdekében a város és a megye gazdasági életében jelentős szerepet betöltő Székesfehérvári Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank bevonásával átszervezte a vállalatot. 1921-ben Székesfehérvári Légszeszgyár és Vegyiművek elnevezéssel 3 millió korona alaptőkével új társaságot alapított és részvényjegyzésre hívta fel a város közösségét. A vállalkozásban magánszemélyek mellett 150 000 korona névértékű részvény vásárlásával a város is részt vett. Jogainak biztosítására Zavaros Aladár polgármestert az igazgatóságba, Varga Elemér műszaki tanácsost a felügyelő bizottságba delegálta. A főrészvényes az üzemeltetés mielőbbi megkezdésére törekedett, ami 1921. október 1-én meg is valósult. Ennek az időszaknak érdekes mozzanata, hogy a gázvállalat a kis névértékű váltópénz hiánya miatt 10, 20 és 50 filléres, valamint 1, 2, 3 és 5 koronás címletű saját értékjegyeket bocsátott ki. Az üzemeltetéssel szinte egyidejűleg kezdődött el az ország gazdasági helyzetének előbb lassú, későbbiekben rohamos romlása, és ez a szén árának, valamint a gázgyári termékek árainak ismételt emelkedését okozta. Nem jelentett megoldást, a vállalatnak az a törekvése, hogy vegyészeti üzem — elsősorban a termelt kátrány feldolgozására törekedtek — létesítésével biztosítsák a szükséges jövedelmezőséget. A korona értékromlása a gazdasági életben súlyos inflációs zavarokkal járt. A vállalat egymagában nem tudott megbirkózni a pénzügyi nehézségekkel, úgy, hogy 1923 közepén újból megszűnt a gázszolgáltatás, ezzel egyidejűleg a főrészvényes felszámolta érdekeltségét. Az ismételt üzemszünetelés következtében az üzem nem fejlődött, az 1922. évi 220 000 m

3-es gáztermelés alig haladta meg az 1918-ban kimutatott amúgy is csökkent mennyiséget. Ezekben az években általánossá vált az elektromos világítás térhódítása. Személyi vonatkozásban megemlítendő, hogy a társaság felmentette Mráz Vendel igazgatót, aki a gázüzem megalakulása óta 38 éven keresztül jó hozzáértéssel irányította a gázgyár tevékenységét. Helyébe Adorján Emilt hívták meg. A részvénytöbbséget Klein Rezső és a köréje tömörült pénzügyi érdekközösség szerezte meg. Ez a csoport a gazdasági elet különböző ágaiban tevékenykedett, ipari és mezőgazdasági vonalon ugyanúgy, mint a hitelélet terén és tevékenysége ingatlanok közvetítésére is kiterjedt. Ez a tipikusan tőkés vállalkozás számottevő fejlesztésre nem vállalkozott, érdekeltségeit szinte adás-vétel tárgyának tekintette. A gázszolgáltatás megindítására irányuló előkészítő munkák során, szakmai mulasztásból eredően 1924 novemberében felrobbant a gazométer. Az esemény hatására a vállalkozó lemondott a szükséges karbantartási munkák folytatásáról és az üzemet felkínálta a városnak átvételre. Zavaros polgármester foglalkozott a gázgyár átvételének gondolatával és azt —