Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

TANULMÁNYOK - Sárvári Elemér: A Székesfehérvári Gázgyár története 1872 – 1973.

Ebben az időszakban terjedt el a Bunsen-láng alkalmazásával a gáz hőfejlesztő képességének hasznosítása, megjelentek a gáztűzhelyek és a gázzal üzemeltetett vízmelegítő készülékek is. A felhasználási lehetőségek bővülésével növekedett a gáztermelés és 1910-ben megközelítette a 380 000 m

3-t. A mérlegekben kimutatott nyereség ezekben az években 20 és 30 ezer korona értékhatárok között volt. A fejlesztési munkák, valamint a díjszabások csökkentése ellenére átütő mértékű fejlődés az akkori társadalmi és gazdasági viszonyok miatt nem következett be. Székesfehérvárnak 1870. évben 22 683 főt kitevő lakossága 1910-re 35 497-re növekedett. Ez a szaporulat a gázüzemekkel rendelkező egyéb városokéhoz képest szerénynek minősül. A város kereskedelmi forgalma viszonylag kielégítő, de ipara néhány üzemtől eltekintve jelentéktelen és lényegében kisipari jellegű. A döntően mezőgazdasági jellegű városban csaknem teljesen hiányzik az átütő jellegű fejlődésre való törekvés. Ebben jelentős szerepe volt a városvezetés konzervatív szemléletének, annak a tartózkodásnak, amelyet a város társadalmi és gazdasági fejlesztésével szemben tanúsított. Ilyen körülmények között tört ki az első világháború. A hadigazdálkodással kapcsolatos rövid idejű termelésnövekedés a gázüzem tevékenységében is megnyilvánult, és a gázfogyasztás 1915-ben kereken 465 000 m-rel elérte eddigi tetőpontját. A gazdasági nehézségek növekedésével párhuzamosan csökkent a gázgyár tevékenysége, főleg a gázgyártásra felhasznált sziléziai szén elmaradásával. A szénkészlet fokozatosan apadt, időnként csak 1—2 napra volt elegendő. Eleinte csak" korlátozásokat kellett alkalmazni, a későbbiek során átmenetileg ismételten szünetelt a gázszolgáltatás. A vállalat a maga részéről mindent elkövetett a nehézségek áthidalására, egyre nagyobb mértékben használtak fel gázgyártásra hazai szenet, sőt fát is. A nyersanyaghiány súlyosbodása következtében végül is lehetetlenné vált a gázszolgáltatás további fenntartása és a vállalat 1918. november hó 6-án kénytelen volt az üzemeltetést leállítani. Ebben az esztendőben a gáztermelés már csak 212 000 m

;í volt. Az üzemeltetés megszüntetése idején 640 gázfogyasztót tartottak nyilván és a felszerelt fogyasztókészülékek összes teljesítménye 3907 láng számának felelt meg. 4 vállalat tevékenysége a felszabadulásig 1920—1945. Törekvések a gázszolgáltatás megkezdésére Az első világháborút követő időszakban a külföldi tulajdonos a szénbeszerzés nehézsége miatt gazdasági pozícióját nem látta biztosítottnak, ezért itteni érdekeltségeinek felszámolására törekedett. Megbízást adott a vele érdekközösségben álló budapesti Világítási és Vízmű RT. igazgatójának a vagyonállag felmérésére és az átadással kapcsolatos tárgyalások lebonyolítására. Molnár Lajos igazgató felkérésére Bernauer Izidor, a Székesfővárosi Gázművek műszaki igazgatója szakértői véleményt készített, ennek alapján az augsburgi vállalat az elővásárlási jog figyelembevételével 835 000 márka eladási árral felkínálta az üzemet a városnak. A törvényhatósági bizottság határozata alapján a város vezetősége Kulcsár Győző miniszteri műszaki tanácsost bízta meg a termelés megindításával, valamint az üzemeltetés jövedelmezőségével kapcsolatos tanulmány elkészítésével. Az érdemi tárgyalások során azonban a vételár tekintetében