Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

Közlemények - Balázs László: Alsófokú oktatás a Vértesalján 1816-ban

mindenkor lehetnek jelen, minthogy helybeli oskolájuk elébb való, nem is vennék jó szívvel a szülék, ha egyházbelit elébb valóvá tenne, oda menvén exament hallgatni." Az egyházmegyei lelkész vizitátor — úgy mondhatnánk szakmai, későbbi tanfelügyelői •— vizsgálata mellett ott voltak a helybeli (iskolaszéki) ellenőrök is. Ezeknek a feje a lelkész, tagjai pedig a presbitériumból (egyháztanácsból) választott, legtöbbször két tag, vagy a gondnokok. Néhol azonban nincsenek ilyen választottak. Sárkeresztúron a helybeli vizitáció a két curator (gondnok) kötelessége. Kajászón, Tabajdon a helybeli praedikátoron kívül választott vizitatorok nincsenek, akik személyesen ki lettek volna nevezve. Szükség van az ellenőrzésre. A hosszabb-rövidebb időre odahozott fiatal rectorok, praeceptorok nem látják el rendesen kötelességüket, hanem mulatozással, csavargással töltik el idejüket. Az egyházmegye jegyzőkönyveiből tudjuk, hogy sok velük a baj. Az 1793. márc. 4-i egyházmegyei gyűlés meghagyja, hogy az iskolákban levő tanítómesterek „idejüket ne heverészéssel, vendégeskedéssel, idestova járással, gyanús társalkodással és a maga előmenetelének fölöttébb való keresésével, hanem a gyermekek tanításával töltse el."

13 Az 1815. februári gyűlés pedig a rectorok erkölcstelen magaviselete miatt panaszkodik, ezért előttünk a rendeletek szigorúan intessenek.

1/1 Miután a tanítókról nagyon rossz a vélemény, az 1803. évi generális consistorium (egyetemes tanács) elhatározza, hogy amint a lelkészekről, róluk is készítsenek „conduite lista-"t magaviseletükről kimutatást és a jövőben eszerint mérlegeljék őket az előmenetel szempontjából.'

0 Az 1836. évi április 7-i egyházmegyei gyűlésen újból felhangzik a panasz a tanítók ellen, sokat kóborolnak, éjszakáznak; felőlük szorosabb felülvigyázást rendel. — Már az 1793. évi gyűlés határozatot hozott, hogy a tanító a prédikátor híre és engedelme nélkül idestova más helységekbe ne járjon."' A tanítók, amikor szolgálatukat megkezdik, nevük aláírásával magukat az egyház előírására kötelezik. Ha pedig az oskolamester azt véghez nem viszi, az ekklésia elöljáróinak a tisztelendő egyházmegyének a tudtával akármely időben joga van elbocsátani. Mindez a jog és a kötelesség a helybeli vizitátorokra és az egyház elnökségére van bízva. A helybeli vizitatorok látogatása, a fegyelmezetlen életű tanító figyelmeztetése sok vitát, kellemetlenséget jelent sokszor nemcsak az iskolában, de a faluban is. A kevésbé iskolázott helybeli látogató kioktató, figyelmeztető, nem idejében felelősségre vonó szava miatt néha (Verebén) a lelkész „magánosan vizitál adjunctus (hozzá csatlakozó társ) nélkül, mivel botránkozásra van inkább." A helybeli vizitálóknak kötelessége volt, hogy a tanítás külső körülményeire is felügyeljenek, így az iskola tisztaságára is. A felsorolt iskolák mellett ott vannak az egyházak filiái (leányegyházai)) és a pusztákban a szórványok is, ahol sem lelkész, sem iskola nincsen. Ezeken a helyeken egyáltalában nincs tanítás, s a gyermekek minden oktatás nélkül nőnek fel, eltekintve egyesektől, akik esetleg más felekezet iskolájába járnak. Az iskolák ebben az időben alsóbb fokon szinte mind felekezeti jellegűek. Az egyházi elkülönülés meglehetősen nagy, így más vallású iskolába csak nagyon csekély százalék jár. A puszták elmaradottsága miatt keresi meg majd 1837-ben Barkóczy katolikus püspök a megyét, kérve, hozzon határozatot, hogy a pusztákban és helységekben, ahol legalább 12 tanköteles (6—12 éves) gyermek van, a földesurak legyenek