Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

Közlemények - Balázs László: Alsófokú oktatás a Vértesalján 1816-ban

ket. E végre újra a kathedráról is hathatósan megintettem a szüléket, hogy gyermekeiknek taníttatására nézve szorgalmatosabbak legyenek. Nem tudhatom, mi lesz a következése. Hogy mindenkor feljárnának, lehetségesnek tartom, csak külső, mind birói, helybeli executive (végrehajtó) hatalom, mind kivált a Méltóságos uraságnak vigyázása és kényszerítése, mind Ttes Ns. Vármegyének kemény parancsolatja és büntetése járuljon hozzá . . ." A beiskolázáshoz, a gyermekek állandó iskolába járásához 1843-tól a megye is fokozottabban hozzájárul a népiskolai törvény megalkotása után is, de a század végéig tartó állandó harc kellett komoly eredmény eléréséhez. Hasonlóképpen szívós harcot kellett folytatni azért is, hogy a téli félidőn túl (5—6 hónap) előbb 8, majd később 10 hónapos legyen az iskolai év.

11 A tanítási idő ilyenforma leszűkülése, valamint a gyermekek rendetlen feljárása miatt az előírt tananyagnak a megtanítása lehetetlen volt, mivel a két félévre szóló tananyaghoz csak egy félév állott a tanító rendelkezésére. Csak ott érnek el komolyabb eredményt, ahol a gyermekek állandóan járnak iskolába. A napi tanítási idő mind délelőtt, mind délután rendesen 2, a nagyobbak számára délelőtti 3 óra volt, s ebből is, amint láttuk, a falusi lakosság gyermekeinek a földmíves munkához való edződéséhez két nap szünnapot adott a Duna melléki methodus (XI. §) A 4 osztályra való anyagból a legtöbb tanuló nem jut el tovább az I—II. osztály anyagánál, azaz a vallási tárgyakon túl az írás-olvasás-számolás színvonaláig. Még Baracskán is, ahol olyan örömmel lát együtt a püspök júniusban is 60 gyermeket, s ahol a Duna melléki methodus szerint tanítanak, nem jutnak el tovább, mint „a nemzeti iskola három első classisában kívántatik." Pátyon a lelkész — nem ismeri az 1801. évi methodus előírását — azt akarja, hogy a nagyobbaknak a rector tanítson „physicát, statisticát, geographiából, Magyarország históriájából, törvényéből, hogy egy kis deák is taníttasson és evégre a maga rectori írásait s jegyzéseit is útmutatás végett által adja, de ez az alkalmatosság elmaradt. . ." Csak kevés helyen érnek el annyi eredményt, mint Kápolnásnyéken, ahol „taníttatik a deák nyelv kezdete, geográphia, magyar história is, vagy Mányon, ahol a Hármas Kis Tükröt is tanítják. Csákvár ott Kováts Sámuel, tanulmányokat író tudós, lelkész, Csokonai jó barátja,

12 reménykedik, „ha rá mehetnének, hogy esztendő által oskolánk lehetne, kiterjeszkednének azokra is, amelyek a Metóduson túl vannak; itt az új rector az akklésiabeliek kívánságára, kezdi tanítványait deákul is tanítani. . ." Cecén a IV. osztályban Fábián József természethistóriáját is tanulják, de Zámolyon: „Magyarországnak vármegyék szerént való előadását kivévén, a geográphia és a természethistória nagyobb részént ismeretlenek" a tanulók előtt. Pedig ezek a legjobb iskolák! A püspöklátogatásra beküldött jelentések egyáltalában nem szólnak a tanulók osztályozásáról, minősítéséről. Nem is szólhatnak, hiszen ez az év végi, ill. félévi vizsgákon a tanulók feleletei alapján nyilvánosan történik meg. A Gergely-nap körüli examenen számolnak be mind a tanító, mind a tanulók eredményeikről. Mindkét részről erre nagy előkészületek történnek. A hiányzók nyilvántartásáról, — amelyet az 1801. évi methodus előír, — csupán 1—2 helyről küldenek fel kimutatást, így Pátyról és Tökről. Ez utóbbi helyen az idősebb (Tökön már 23 éve, egyébként 40 éve tanító Nánási Mihály a felküldött tanuló-névsorban feltünteti minden