Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

Közlemények - Balázs László: Alsófokú oktatás a Vértesalján 1816-ban

latban és robotban is segítségül vágynak." Sukorón is azt mondja a jelentés: a gyermekek esztendő által „oskolába nem járnak, nem is járhatnak, mert a lakosok felette szegények lévén, élelmüket napszámmal, aratással keresik, s a legkisebb gyermeknek is hasznát akarják venni. A tavaszi examen után, míg nagyobb dolog nem jön, 20—30-an is vannak az oskolában (a 65-ből), 10-en az examen után is járnak." Bicskén is „csak őszi és téli időn járnak. Melynek egyik oka a mostani mostoha idő, melyben a szegénység kénytelen legkisebb gyermekének is, amire csak lehet, hasznát venni." Tabajdon „semmi módon rá nem lehet venni, hogy járjanak egész esztendőn által." Alcsuton „a szülék csak az írást, olvasást, számolást, éneklést sürgetik." Válban „mihelyt szántás, s más dologidő felkel, hát fogják szülei őket az oskolából azonnal." Velencén „csak télen járnak és a szegénység a sokfelé vonattatása miatt, hogy a rector nyáron oskolát tarthasson, nem lehet." Zámolyon „a gyermekek egész esztendőben oskolába nem járnak, nem is lehet a sok nyomorúságos robota miatt." Kajászón is csak télen járnak, „kivévén némely apróbb gyermekeket, kiknek szüleik hasznokat nem vehetik, de ezeket is inkább csak gondviselés, mint tanulás végett küldik szüleik oskolába, hogy míg magok a mezőn kinn dolgoznak, rajtok ide haza valami veszedelem ne essen; hogy mindenkor járjanak, arra itt rá menni lehetetlen." Dobozon, a nemesi faluban, is csak októbertől húsvétig járnak, de azután a határ szűk volta miatt tudnak szüleik dolgot adni a haszonvehetőknek. A reménytelenség azonban nem általános. Némely helyen ugyan látják a nagy társadalmi nyomorúságot, amelynek megszüntetésére a fenti sorokban harcot indítanak, de amellett, hogy a parancs megtételére kötelezve érzik magukat, tudják, hogy egy jobb jövendőt is munkálni kell, s ezért mindent megtesznek, hogy a gyermekek egész esztendőn keresztül járjanak, sőt vannak, akik ehhez közigazgatási segítséget is óhajtanak. Csákváron „teljes erővel igyekeznek rajta, hogy feljárjanak a gyermekek." Gyuró-Kuldón úgy gondolják, hogy „ha dologtévő nap öt-hat gyermeknél több nem mehetne is az oskolába, legalább vasárnapokon megjelenhetnének szép számmal." Mányon „meglehetne az is, hogy egész esztendőn által feljárnának, ha mind szüleik (és különösen) fiaik boldogítására érzékenyen buzdittatnának, világi büntetésbeli affixummal (következménnyel) kényszeríttetnének." Seregélyesen is lehetséges volna, „hogy egész esztendőn keresztül feljárjanak, ha a szülék által a munkás napon ez vagy amaz dologra nem fordítanának." A lelkészek több helyen azt' írják, amit a mányi: mindent megpróbáltak, hogy a gyerekek egész esztendőn keresztül iskolába járjanak, amint azt a királyi törvény (Ratio Edueationis) és az egyházi rendtartás is megkívánja, minden hiába való volt, s csak állami közigazgatási segítséggel érhető el eredmény. A biai lelkész „eleget nógatja a szülőket „a kathedráról (szószékről), de azt könnyen elbocsátják füleik mellett; valamely más civilis (polgári) erőnek, s parancsolatnak szükség volna hozzá járulni, úgy talán engedelmeskednének.,, A pátyi lelkész még keményebben szól: „Látván, hogy a gyermekek a tavaszi exarnentől fogva tellyességgel fel nem járnak, prsbyterialis gyűlést hirdettem és a külső elöljárókat is behivattam, feltevén többek között azt a kérdést is eleikbe: mit akarnak már gyermekeikkel, akarják-e, vagy nem akarják egész esztendőn járatni? Állhatatosan meghatározták azért magokat, hogy egész esztendőn által délelőtt is, délután is szorgalmatosan feljáratják is kisebbe-