Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

TANULMÁNYOK - Sárvári Elemér: A Székesfehérvári Gázgyár története 1872 – 1973.

vényhatósági bizottsági tag és társai egy bankkonzorcium megbízásából ajánlatot tettek a városnak áramfejlesztőtelep létesítésére és koncessziós szerződés megkötésére. A gáztársulat üzemben tartója a fejlemények hatására, másrészt bankpolitikai okokból 1895 végén felszámolta érdekeltségét és a vállalatot 10 000 frankért eladta a ,,Societé Anonyme d'Eclairage du Centre" brüsszeli cégnek. A villanyérdekeltséggel folytatott megbeszélések során a város 1897-ben felmondta az utcai légszeszvilágításra vonatkozó megállapodást. Ennek ellenére a tárgyalások nem vezettek eredményre, mivel az ajánlattevő a feltételeit ismételten módosította. Ekkor a város pályázatot hirdetett a villanyvilágítás bevezetésére. A két pályázó egyike a helybeli Légszeszvilágítási Társulat, a másik a Schuckert Művek magyarországi vezérképviselete volt. A városi közgyűlés a versengésből származó előny reményében utóbbi céggel kötött megállpodást és 1902 Szilveszter napján, éjfélkor kigyúlt a villanyfény Székesfehérvár utcáin. Az adott körülmények között nehéz helyzetbe került az akkor szinte kizárólag világítást szolgáltató gázvállalat, hiszen nemcsak a termelésének csaknem egyharmadát kitevő utcai világításról kellett lemondania — az ebből származó árbevétele évenként meghaladta a 18 000 forintot —, hanem egyéb területen is számolnia kellett a villanyvilágítás térhódításával. Ellensúlyozásként csökkentette a gázgyári termékek árait, ugyanakkor megjelent a piacon az Auer Károly fizikus szabadalmát képező harisnyás izókkal felszerelt gázlámpa, amely kedvező fénytani tulajdonságai, valamint gazdaságos üzeme révén csakhamar közkedveltté vált. A belga cégtulajdonos ez idő tájt felszámolta valamennyi magyarországi érdekeltségét, ezek sorában a gázvállalatot felkínálta a városnak átvételre. A város törvényhatósági bizottsága 1904 végén elvben állást foglalt mindkét energiaszolgáltató üzem átvétele mellett, a kiküldött bizottság foglalkozott Bernauer Izidornak, a budapesti Légszesztársulat igazgatójának szakvéleményével. Az átvételi összeg tekintetében azonban nem tudtak megállapodni. A városnak anyagi lehetőségei kétségtelenül korlátozottak voltak, de hiányzott a várospolitikai koncepció is, amely a közművek keretében történő energiaszolgáltatás jelentőségét felismerte volna. így a gázüzem 1905 végén 252 000 korona vételár mellett az ország több gázgyárát is üzemeltető Vereinte Gaswerke Augsburg elnevezésű cég tulajdonába került. Üzemfejlesztési munkák és a gázüzem helyzete az első világháború éveiben A légszesz vállalat új tulajdonosa, mint több kisebb és nagyobb kapacitású gázgyár üzemben tartója, nemcsak szakmailag, hanem anyagilag is kellő felkészültséggel rendelkezett. Az adottságok és lehetőségek felmérése alapján rövidesen hozzáfogott az időközben elavult berendezések rekonstrukciója mellett a termelési kapacitás bővítéséhez. Ezen munkálatok során korszerűbb gázfejlesztő kemencetípusokat építettek, kicserélték a tisztítóberendezések nagyrészét és 600 m

3 űrtaltalmú, későbben teleszkopálható gáztartót helyeztek üzembe, ezenkívül gondoskodtak a gázfogyasztásmérő állomány felújításáról. Ezekkel az intézkedésekkel a naponként termelhető gázmennyiség 2400 knvWe emelkedett. Ezzel egyidejűleg 18 km-re növelték a fogyasztók ellátására szolgáló csőhálózatot.