Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

TANULMÁNYOK - Jera Ferenc: A Fejér megyei szénbányászat története 1920 – 1973.

tudnak szállítani, 150—200 főt elbocsátanak. Kényszerhelyzetben a község kénytelen volt a motoros vontatást tovább tűrni. A kisgyóni bányát a bodajki vasútállomással — 16 km-es szakasz — 1924-ben kötötték össze. Miután Móron és Kisgyónon egyaránt tisztázták a telepek dőlését és csapását, megállapították, hogy a szénvagyon egy része a térszint felett helyezkedik el. E térszint felett elhelyezkedő területekre több-kisebb termelő tárót telepítettek. Amikor a szintes feltárással megfogható széntelepek lefogyóban voltak, a kieső széntermelés pótlására lejtős-aknákat mélyítettek. Amíg Móron a fejlesztés teljesen elmaradt, addig Kisgyónon a szükséghez képest — figyelembe véve az olcsó emberi erő jelenlétét — bizonyos mértékű gépesítéshez keztek. A felvonóvillák üzemeltetésére 1 db 50 kVA teljesítményű, 550 V-os 3 fázisú generátort szereltek be. A villa egy lóvontatású cséplő járgányából készült. Ez a soproni bányányászati múzeumban ma is látható. Mindkét helyen erőmű telepet építettek, azonban a szakismeret vagy a tőkehiány miatt az egyes beépített egységek éppen csak a pillanatnyi szükségletet tudták biztosítani, bővebb terjeszkedésre nem teremtettek lehetőséget, és a villamosenergiahiány nagymértékben akadályozta a bányaüzemek folyamatos fejlődését. A felszabadulás után jelentős fejlődésnek indult a pusztavámi szénbánya. Az 1943—1944-ben mélyített Iker akna után 1963-ig 12 aknát, illetve tárót, vagy külfejtést nyitottak meg és termeltek ki. A villamosenergia biztosítása mellett az államosítást követő években jelentős lehetett volna a fejlődés Kisgyónon is, ha az üzemvezető 1948-as jelentésében a valódi szénvagyon helyzetéről adott volna számot. Jelentése szerint azonban a kisgyóni szénvagyon napi 30 vagon termelés mellett 1954-ben lefogy. 1948. november 2-án Vas Zoltán miniszter utasítására megnyitották a jelenlegi Balinka aknát. A bánya 7 kutató fúrásra telepítve 1951 decemberben kezdett termelni. Az új akna nyitásával párhuzamosan olyan döntés született, hogy a bányászok átmentése érdekében Kisgyónon eddig nem művelt III-as telep fejlődött ki igen jó minőségű szénnel. Ennek köszönhető, hogy a már 1914-ben és 1920—1945 között 5 helyen átfúrt III-as telepet fel tudták tárni a Béke, az András, valamint az 1956-ban mélyített KISZ-aknákkal. Nagy szerencséje volt ez a megye bányászatának, mert 1952. december 23-án a Balinka-aknán víz tört be és teljesen elúsztatta azt. Az akna víztelenítése után 1953 novemberében a termelés terjesztésével párhuzamosan, intenzív gépesítési ütem indult mind Pusztavámon, mind Balinkán. Mivel azonos körülmények között történt a bányászkodás, a gépesítési ütem is kb. azonos volt. Mindkét üzemnél osztályozókat építettek, a MÁV-vonalakat felvitték Pusztavám és Balinka bányához, megépültek a kocsirendezők, beépítésre kerültek az első folyamatos szállítóberendezések, a különböző típusú láncosvonszolók, megkezdődött az F—5, SZ—153 rakodógépekkel az elővájások jövesztett szenének gépi felrakása. 1957-ben az országban elsőnek a KISZ-aknában megteremtődött egy rakodógépes koncentráció a Hidasi-féle önjáró rakodógépekkel. Hogy a gépek felszerelése milyen gyors volt, azt mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy a 60-as évek közepére a munkahelyi termelés 90%-a