Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)
TANULMÁNYOK - Jera Ferenc: A Fejér megyei szénbányászat története 1920 – 1973.
A móri terület kiaknázására a Móri Szénbánya RT alakult. A pénzügyi és tőzsdei kompasz 1926. évi adatai szerint az igazgatóság tagjai Dr. Winter Rudolf vezérigazgató, Winter Ernő, Bodó Hermann, Jaross Jaroszláv, dr. Eisenhart Ferenc, Winter Imre, dr. móri König Jenő voltak. Az alaptőke az 1921. május 21-i induláskor 1 millió korona. Az osztalék 1926ban részvényenként 1 pengő volt. A tiszta nyereség 46 800 pengő. A móri szénbányászat rendkívül nyereségesnek bizonyult, 1928-ban azonban már sok nehézséggel küzdött. A vállalat nem rendelkezett megfelelő feltárásokkal, a telep vastagsága az Imre táróban lecsökkent, nem volt pótlás, a bányászat veszteségessé vált. Valószínű, hogy a bányászat felszámolását nemcsak a geológiai körülmények változása, hanem özv. báró Trautmann Frigyesné követelése is okozta, aki 1929. január 1-én bejelentette, hogy a bruttó jövedelem 1/8-ad részére tart igényt. Winterék ennek 1/10 részét akarták biztosítani. A bárónő azonban ehhez nem volt hajlandó hozzájárulni. Winterék 1929. február 23-án a bányászatot beszüntették. A Pesti Tőzsde 1929. február 28-i száma az alábbiakban számol be az eseményről: „A tőzsdetanács elé került a Móri Szénbánya botrány. A móri szénbánya beszüntette üzemét, 5—600 munkás maradt kenyér nélkül. Már február elején felmondott a társaság a bányászok kétharmad részének. Az üzemet február 23-án szüntették be. A bányában már kezdik felszedni a síneket. Állítólag a bánya szene kimerült. A vállalat részvényeit 1923 óta a tőzsdén jegyezték. Az utolsó három évben a nyereség 39.000—47.000 pengő között váltakozott. A vállalat 10%-os osztalékot fizetett. A bánya évi termelése 5500—6000 vagon között mozgott. A Winter cég tulajdonosai minden felvilágosítás elől elzárkóznak. A tőzsde közönségét megdöbbentette a hír, mert azt hitték, hogy egészséges vállalkozásról van szó." A móri szénbányászat két évi szünetelése után 1931-ben egy újabb tőkeszegény vállalat, Zacskó és társa, Kardos Iván próbált szerencsét Móron. A nyomorba süllyedt móri munkásság egészségét, erejét, idejét nem kímélve, vízben, sárban, éjt nappallá téve megtisztította a beomlott tárnákat, feltárták a széntelepeket és megteremtették a lehetőségét egy kitűnően jövedelmező kapitalista vállalkozásnak. Zacskó és társa, azonban semmit nem tett a munkásokért, csak egyetlen egy cél érdekelte őket, a nyereség állandó emelése. Elhanyagolták a beruházásokat, semmi kockázatot nem vállatak, nem voltak hajlandók semmit befektetni. Az igazgatók Budapesten nagylábon kezdtek élni és olyan életmódot folytattak, ami fizetési zavarokat idézett elő, így aztán 1938-ban a székesfehérvári pénzügyi igazgatóság zárlatot rendelt el a bányaüzemre, annak élére zárgondnokot állított. A zárgondnokság 1942 végéig tartott. Á zárlati kezelés megszüntetése után Zacskó és társa a bányavállalalatot egy részben belga, részben magyar érdekeltségű RT-nak adta el. Az új vállalkozás Pusztavámi Szénbánya RT nevet vette fel. A szénterület kisbirtokosaival és parasztjaival kötött szénbér-szerződések általában a birtokosok, parasztok részére kedvezőek voltak. A kisgyóni bányaigazgató, az 1928. évi bakonycsernyei szerződés megkötésével kapcsolatban az általa követett módszerről a következőképpen számolt be igazgatóságának:
