Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)

Nagy Lajos: Dunapentele története 1526 – 1849

bet, mint 1784-ben, 1837-ben pedig 2867-et, az előző összeíráshoz viszonyítva 813-mal többet.

1

"

12 A következő évtizedben a lakosság számbeli növekedése tulajdonképpen stagnál, ugyanis 1850-ben — a népszámlálás alkalmával csak 2939 lakost írtak össze Pentelén, tehát csak 72-vel többet, mint amennyi az 1837-es összeírásban szerepelt.

1

'

3 Ugyanezen időpontban a házak száma a faluban a következő volt: 1784 267 1824 333 1837 359 1850 506 S ha a lakosság számának a növekedését a házak számának a szaporodásával vetjük össze, akkor — % arányban kifejezve az egyes időpontok között történt gyarapodást — az eredmény a következő: lakosság házak 1784—1824 12,3 19,8 1824—1837 28,5 7,2 1837—1850 2,4 29,0 1787—1850 38,6 57,1 A lakosság száma tehát a szabadságharcot megelőző 50—60 esztendőben több mint 1000-rel növekedett. Ilyen mértékű növekedés — ennyi idő alatt — egyszerűen a természetes szaporodással is magyarázható lenne, azonban a fennmaradt összeírások és az anyakönyvek névanyagának vizsgálata alapján ezt a lehetőséget el kell vetni. Ugyanis évről évre találkozunk ezekben a forrásokban új és új családnevekkel (Bakos, Csavajda, Csikli, Franyó, Gódon, Gelentsér, Hollenter, Körösi, Kultsár, Lázi, Ludik, Nyuli, Rajcsányi, Rózsa, Rehus, Szórád, Téglás, Bartalos, Buzelka, Birtsal, Major, Vagyóczki, Sörös, Omodi, Czifra, Dömök, Gulyás, Kiáts stb.), s ugyanakkor — a XIX. század elején — az összeírásokból és az anyakönyvekből számos olyan családnév hiányzik, amely a XVIII. század második felében sűrűn előfordult (Füstös, Szarvas, Szekeres, Pacholecz, Oravecz, Potzik, a katolikusok — Tarányi, Csobánczai, Jovicza, Majorzsia, Tárnoki, Pentelei, Venyimi, a rácok, de a sort mindkét vallású családoknál folytatni is lehetne). Az említett forrásokban korábban szereplő családnevek eltűnését magyarázhatja ezeknek a családoknak a kihalása, valamint ezeknek a családoknak — a faluból való elköltözése, s mind a két magyarázatra vannak írásos bizonyítékok. A családok kihalása természetes jelenség, erre az anyakönyvekből számos adatot lehetne idézni. S az elköltözésre is találhatók a fennmaradt forrásokban egyrészt közvetlen, másrészt közvetett adatok, bizonyítékok. Közvetlen adatok például: 1815-ben Mészáros Mihály Bölcskére, 1827-ben Hauzer József Adonyba,'

r/i 1808-ban Nagy Sándor Szalkszentmártonba költözött.'" De a megyei adóösszeírásoknak azok a megjegyzései, melyek — az ok, illetve az elköltözési hely megjelölése nélkül — az ingatlanforgalomra utalnak, nagyrészt az elköltözésre vonatkozó — közvetett — bizonyítékok is lehetnek. Például 1825-ben 20, 1826-ban 18, 1827-ben 11 ház cserélt gazdát Pentelén. Minderre, de a lakosság összetétele változásának a megállapítására is, más bizonyítékok, adatok is utalnak. Például — s többek között — 1848. 7* Fejér megyei történeti évkönyv 97