Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)

Nagy Lajos: Dunapentele története 1526 – 1849

Vaits a szobában fennhangon olvas, s azt csak Zinzárnétól hallotta, hogy a tiszántúli Szarvasról származó Vaits Demeter szerint „4 helységben ott felzúdultak a lakosok az uraság és a vármegye tisztviselői ellen, a főfiscalist vasvellával agyonszúrták". Ezt az utóbbi kijelentést azonban Zinzárné tagadta, s a kihallgatott Vaits Demeter is csak azt ismerte el, hogy testvérének azt mondta: „Szarvason az uraság a pascuumot viszsza adta". A község elöljárói, a földesurak és a vármegye megijedtek attól, hogy Pentelén ismét lázadás lesz, s vádolták Szórádot, hogy „Pretsényi Pál veled utazó társad elmondván Czinczárné báttyától elbeszéltetni hallott Szarvas helységi jobbágyi rendetlenséget „újra felindulva kívántad folytatni az elkezdetteket". S nyomoztak titkos összejövetelek iránt is. A vizsgálat folyamán, s az 1839. március 27-én tartott törvényszéken azonban világossá vált, hogy ebben az esetben csak vádaskodásról és alaptalan gyanúról volt szó. A község elöljárói viszont szükségesnek tartották, — mint Németh Péter megyei esküdt jelentéséből kiderült —, hogy „Szórád Márton, Pretsényi Pál és Gulyás János, — mint több ízbe a lázítók okai — a hely színén példássan, annyiszor amennyiszer megverettessenek, és mivel már a lakosok úgy is el-idegenedtek tőlük", a dolognak így »jó végét reményihetik" (már mint az elöljárók, a földesurak és a megye).

150 Dunapentelén az úrbéri ügyben a „lázadás" 1836. december 4-én történt: aznap délután volt a népgyűlés a városháza előtt. A vármegye — hivatalosan — a községi elöljáróság által írott december 18-i leveléből (ezt a falu jobbágysága és zsellérsége kényszerítette ki a falu vezetőitől) értesült a pentelei úrbéri panaszról, melynek okait (az előzményeket) ismerhették a megyénél is, de „lázadásszerű" felvetődésére az 1832—36. évi törvény szövegének a jobbágyság számára kedvezően értelmezhető cikkelyei adhattak okot. A megye a december 18-i pentelei levél alapján — a lázadástól „függetlenül" — a vizsgálatot elvégeztette. A levelet ugyanis az 1837. február 1-i megyei kisgyűlésen megtárgyalták, s a pentelei úrbéri ügyet, „megvizsgálás és jelentéstétel végett kiadták a járásbeli főszolgabírónak, Kenessey Károlynak. Kenessey az ügyről, „helyszíni vizsgálódás" alapján „tiszti jelentést'' küldött 1837. március 18-án a megyei közgyűlésnek. Jelentésében részletesen leírta a pentelei jobbágyok úrbéri panaszát, s közölte, hogy a községnek „igazságtalan keresetüket értésére adta". De — március elején — kivel tárgyalt a főszolgabíró, s volt-e, lehetett-e alkalma (vagy szándéka) arra, hogy a pentelei „úrbéri panasz" kivizsgálását és elintézését a „lázadástól" elválassza? Erre az elválasztásra a hivatalos eljárás lehetőséget adott: a megyei kisgyűlés a pentelei jobbágyok által „hivatalosan'' benyújtott panasz alapján rendelte el a vizsgálatot. Kenessey azonban a megyei kisgyűlés utasítása előtt is alaposan ismerhette (korábbi helyszíni tapasztalatai és a földesuraktól, valamint az alszolgabírótól kapott tájékoztatás szerint) a pentelei úrbéri ügyet, s ezt elválasztani a „zenebonától" — amit nyilvánvalóan, mint jelentéséből kitűnik, még március elején is tapasztalt Pentelén, — nem tudta. A „zenebona'' okairól, illetve céljairól Modrovich jelentése, Szórád és Précsényi vallomásai alapján már kialakult ekkor a vélemény a megyénél, s ezt Kenessey is ismerhette. S ha szándékában is lett volna a pentelei job-