Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)

Nagy Lajos: Dunapentele története 1526 – 1849

Tassy Ádám azonban szélhámos volt, s ezt a penteleiek is hamarosan megtudták, mert amikor a folyamodvány készítése után tíz nappal Szórád és felesége (Précsényi Pál kocsiján) felmentek ismét Budára, Tassyhoz, ő egy írást adott át nekik, mintha az lenne a hivatalos válasz a folyamodványukra. Szórádék ezt boldogan olvashatták, hiszen, amit a folyamodásban kértek, mind megkapták: „azon úrbéri pör elintézésére, mely a Dunapentelei jobbágyok és a Földes Uraságok között folyamatba tetetett, ez innét leküldött 17517-dik szám alatt felküldött tiszti felírás következésében, ezennel meghagyatik, hogy minek utána a bemutatott megszálló és az utána történt Regulázó Contractusok értelméből nyilván kitetzene az hogy a Duna Pentelei jobbágyoktól ol földek és Rétek vetetel volt el, amellyel a Contributio alá már sokkal az előtt vétettek volt légyen az olyatén való colonicalis földek s örökségek megmásolhatattlanul az Jobbágyok tulajdona volna, azért azon földek, melyeket a Jobbágyok a Regulázó Contraktus utánn birtak s most az uraságok kezeiben vannak, nekik vissza adni rendeltetik, melynek végrehajtása a tisztelt Uraságtok földmérőjét hivatalosan kiküldeni és mindeneket a szokott rendtartás mellyel végrehajtani igyekezznek. A megtörténtekről vagy történendőkről annak idejében tudósítást adván, egyéb eránt az ezen tárgyban elfogatott Sorád Mártony és Pretseny Ferentz és Slávik Mártony ellen hozott ítéletek oda való enyhitcségre változtatnak, hogy az elkövetett bűneikért elszenvedett rabság s testi büntetések nékiek Büntetőképen beszámoltassanak, oly hozá adással, hogy ezen tárgy a legfelsőbb elintézéstül fügvén, annak a végre hajtása tsak akkor történhetik meg, amidőn az el fog érkezni". S mikor Szórádék szabadonbocsátási ideje lejárt, s vissza kellett menniük a börtönbe, Szórádné és Gulyás János elvitte Fehérvárra a Tassytól kapott végzést, s bemutatta Huszár Péter tiszti főügyésznek, mint a Helytartótanács rendeletét. Huszár — még Szórádék kihallgatása nélkül is — megállapíthatta, hogy ,,ez valóságos rossz lelkű tsalás, és lázítás, mert... se dátum, se aláírása nints, de stylusa és foglalatja is ollyan, hogy egy olvasással mindjárt hamis rosszlelkűségnek lenni ki láttzik — ez a' mint a' folyamodóra nézve világos meg tsalattatás, úgy az Irományok ki adójára valóságos lázittatás". Az ügyben a megyei kisgyűlés vizsgálatot rendelt el, Szórád Mártont, feleségét, Précsényi Pált és Gulyás Jánost kihallgatták, s ennek alapján ,,a' lehető nagyobb bajok eltávolítása" céljából Fejér megye értesítette Pest megyét, hogy „egy illy köz fenyittéket érdemlő tettért a' titulált Tassy Ádám úr szoros kérdőre vétethessen, és tettéhez képest példássan megbüntettessen". Tassyt a törvényes felelősségre vonástól az mentette meg, hogy — mint Zlinszky János Pest megyei főszolgabíró tudósította 1838. augusztus 30-án Fejér megyét — „a panaszlott Ügyvéd e' világból kimúlván, — a panaszos tárgy további pertactatioja megszűnt légyen". Ebből az esetből mindenképpen figyelemre méltó az, hogy Szórád Márton még börtönbüntetése szünetében sem adta fel a reményt, hogy igazát, ha lehetséges, törvényes úton elérje. Nem „bűnei'' megbánásával próbált a börtönből szabadulni, hanem céljának elérésével: a jobbágytól elvett föld visszaszerzésével. Tassy Ádám ügyvéd nagyon jól értette, mit szeretnének a penteleiek, s mit szeretne a folyamodó, s a hamisított helytartótanácsi végzésben azt írta le.