Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)

Nagy Lajos: Dunapentele története 1526 – 1849

desurak a legelőelkülönítés kérdését összekapcsolni kívánták a határ részleges átrendezésével is, s ezért került sor a vizsgálat során nemcsak a legelők, s nemcsak a legelőnek alkalmas területek, hanem a cenzuális és réti földek megtekintésére. Az 1824. szeptember 23-án tartott úriszéken a földesurak és a jobbágyok egyezségre léptek: megállapították a falu úrbéri telkeinek (78 2

/

8

)> az extraserialisták (javadalmazottak: katolikus plébános l

l

J2, katolikus mester Va, rác pap 1, jegyző V2, község 1, mészárszék 1, kocsma 1) telkeinek (6

4

/s) és a kisházas zsellérek (201) számát, s elkülönítettek számukra 1200 hold (á 1200 négyszögöl) legelőt: a dunaparti, a téglásházi és a táborállási legelőket, s a földesurak megígérték, hogy a jobbágyok legelőin marháikat.legeltetni nem fogják. A legelő elkülönítéssel kapcsolatosan azonban a földesurak elvették a jobbágyoktól az alájárói cenzuális földeket, s azokat „gyöplegelőnek alkalmas" voltuk miatt maguknak tartották fenn, s helyettük a venyimi határra dűlő Szilia nevezetű addig is cenzuális földek mellett kaptak földeket, melyeket egy tagban az eddigi közlegelőből hasítottak ki. A táborállási cenzuális földeket és a helység rétjét, melyek a téglaházi legelő mellett, közel a helységhez feküdtek, a jobbágyok a szürüskerttel együtt továbbra is megtarthatták. A réti földeket az újonnan hasított legelő és az urbariális földjeik mellett (a Rév út egyik oldalán) kaptak.

134 Ezt az egyezséget, az egyezséglevelet a Helytartótanács 1825. február 15-én jóváhagyta.

130 Az elkülönített legelőt a község birtokába is vette. A kiosztott cenzuális földek azonban csak egy évig maradtak a jobbágyok birtokában. Ugyanis a pentelei jobbágyok és a földesurak 1826. október 26-án csereszerződésre léptek, amelynek értelmében a földesurak az 1824-ben a jobbágyoknak kiosztott réti földek és legelő végében lévő 217 hold „part alatti gyepföldet", mely a régi közlegelőből a birtokos földesurak részére fennmaradt, átadták a jobbágyoknak (bár ebből 16 holdat, legelőt levettek a révhez a földesúr részére, s ebben volt a kenderáztató tó is, mely továbbra is közös maradt), s átadtak 325 hold cenzuális földet is, harmad megadás terhe alatt. Ez öszszesen 542 hold volt. A jobbágyok viszont visszaadták a földesuraknak a Táborálláson lévő cenzuális földeket (436 hold), valamint az ottani borjúmezőből 67, a lómezőből 46 holdat. Ez összesen 549 hold. A csereszerződés szerint a jobbágyoknak átadott 542 holdból 436 hold a remanentialis föld természetét ezután is megtartotta, s ezért ettől ,,a földesúri jussnak elismerése tekintetéből" holdanként évi 3 krajcárt tartoztak fizetni pengő ezüst pénzben a jobbágyok az illető földesuraknak. A többi 113 holdból, minthogy adtak ugyanannyi legelőt, semmi cenzust nem kellett fizetniük. Kikötötték a csereszerződésben a földesurak azt, hogy a jobbágyok az átengedett földekre szőlőt nem ültethetnek, s hogy a lómezőn úsztatás idején az uraságot nem akadályozhatják.

130 A XIX. század első évtizedében nemcsak a jobbágyok földjeinek (szántó, rét, legelő) a körülhatárolása és az úrbéres tartozások új szabályozása történt meg, hanem a földesurak allodialis földjeinek a regulációja is. A földesurak egymás közötti viszonyainak pontos rendezése egyidejűleg folyt és összefüggésben volt az urbariális regulációval. Ezért volt szükség arra, hogy 1804-ben úgy rendelkezzenek a concursuson: a földesurak allodialis és urbariális competentiája minden calcaturában egy tagban szabattassék ki. Ez meg is történt, de egy-két évtized múlva a földesurak számának szag* Fejér megyei történeti évkönyv 81