Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)

Nagy Lajos: Dunapentele története 1526 – 1849

tanálván, azokat ide a Nemes Vármegye fogságába behozassák, többnyire pedig ha lehetséges lehet a' Parasztokat a' Házhelyek felvállalására, és Földek mivelésére birni" kényszerítsék.

120 A földesuraknak a megye segítségével sikerült végül is az urbariális regulatiót végrehajtani, az urbáriumot Dunapentelén bevezetni. A jobbágyok azonban 1808. október 18-án panasszal fordultak a vármegyéhez, hogy rossz az új felmérés: egy egész sessioba (telekbe) 14 pozsonyi mérő mag helyett most csak 10 pozsonyi mérőt tudnak elvetni, s a réti földből (a rétek pótlásaképpen szántóföld, az urbárium szerint egy egész telekhez 12 hold járt volna, de csak 6—7 holdat adtak ki azonban ezeknek ,,a helység a későn való kiadás miatt semmi hasznát nem vehette". Cenzuális földeket (a telki állományon felül, bér-földeket) ígértek ugyan a földesurak, minden vetőre 3 holdat, de még semmit sem adtak ki, bár ezeket is kimérték, de a legszükségesebb ökör- és borjúlegelőket foglalták el, s abból metszették ki „pedig ha a pascuumot cenzuális földnek kiosztják, azután marhát tartani lehetetlen". Kenderföldek kiadását pedig a földesurak megtagadták. A panasz kivizsgálására kiküldött járási főszolgabíró, Jankovics József, 1808. november 20-án — kint járván Pentelén — a megyének küldött jelentése szerint a falu határának felmérését rendben lévőnek találta. Megígértette a földesurakkal, akik a régi borjúmező helyett ugyanakkora és alkalmasabb mezőt mutattak ki, s hogy alkalmas ökörmezőt is kiszabnak, amelyen birkáknak járni nem szabad. A földesurak megígérték azt is, hogy a remanentialis földeket mérsékelt áron kiosztják.

121 A megye a dunapentelei „urbariális per"-t: az úrbérrendezés iratait 1808. november 22-én felterjesztette jóváhagyás céljából a Helytartótanácshoz.

122 A Helytartótanács csak 4 év múlva, 1812. szeptember 25-én foglalkozott ezzel az üggyel, s ekkor küldte vissza, megjegyzésekkel kísérve az urbariális ügy iratait Fejér megyének. A Helytartónanács megjegyzései — látszólag — elsősorban formai jellegűek voltak. Kifogásolták, hogy az elkészített urbariális tabellában nincsenek summázatok, s a tabella nincs aláírásokkal és pecsétekkel hitelesítve, pedig ezt az instructio előírja. Kifogásolták, hogy az urbáriumnak abba a rubrikájába, melyben a kilencedről van szó (mindenféle földi terményből a kilencedet a maga természetében kell kiadni), a fonást is belevették, holott a kender- és lenföldeket az instructio szerint két teherrel terhelni nem szabad. De kaptak-e ekkor az urabrialis regulatio során a pentelei jobbágyok kenderföldeket? Erre bizonyíték, adat nincs. A Helytartónaácshoz felkerült urbariális iratokból azonban nyilvánvalóan kiderülhetett, hogy a kenderföldek kiadását a földesurak 1808-ban megtagadták, s az urbáriumban, amelyet hivatalosan felterjesztett a megye, mégis szerepelt a kenderföldek utáni szolgáltatás. A Helytartótanács azonban ezt csak formálisan kifogásolta: a Mária Terézia-féle urbárium pontjainak, illetve előírásainak megfelelően. Hivatalosan nem volt hajlandó tudomásul venni azt, hogy a pentelei jobbágyok számára a kenderföldek kiadását a földesurak megtagadták. Kifogásolta a Helytartótanács azt is, hogy az 1768. évi urbariális tabella 4. (vagyis a szántóföldek) rubrikájában szereplő „házhelyek után való appertinentziák"-at a „rétekben való hiányosság kipótlására adott réti vagyis szántóföldeket" a tabellában a rétek közé is beszámították, tehát ezeket kétszer vették számba. Ebből kövekezőleg a régi és az új