Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)
Nagy Lajos: Dunapentele története 1526 – 1849
kor, dézsmáláskor a többi földesúr jobbágyainak kárával a falu költségén élnek, valamint sátoros ünnepnapokon borjút, bárányt és egyebeket az említett két uraság tisztjeinek adnak és visznek. A megyei kisgyűlésen 1794. június 14-én megállapították, hogy ,,mi ulta Duna-Pentelében az Földes Urak száma nagyobbodik, az ulta az rendetlenség is szaporodik, azon okbul, mivel némely uj földesurak az jobbágyaik hizelkedésének helt adván, minden pártfogással hozzájuk viseltetnek, és igy az bírák semmire sem mehetnek'. Torzsalkodásra adott okot a földesurak között a rév jövedelmének az elosztása is. A megyei kisgyűlés ebben az ügyben úgy határozott, hogy a sérelmezőnek -— Cseh Lászlónak — csak akkor jár rész a jövedelemből, ha az a rév felállítási költségeihez hozzájárul. A révet a szalkszentmártoni uraság (az Iszkaszentgyörgyön is birtokos) báró Amadé állította fel (hogy egyik falujából hamarébb érjen a másikba). A rév néhány évig jó haszonnal működött, s a Rudnyánszkyak — mivel a Duna fele haszonvétele őket illette — 1791-ben felesek lettek Amadéval, s a révet — a szalkszentmártoni tisztekkel egyetértve — a pentelei községnek árendába adták évi 230 forintért. A révre a pentelei esküdtek („meghitelesített gazdák") közül való vámbíró viselt gondot, aki a vámot a megye által megállapított tarifa szerint szedte, s az első révész — mint írástudó — a parasztokat vizsgálta. A rév hasznára volt a dunavecsei sóháznak, mert irányában járt át a komp; a jó pentelei posta útján könnyen levelezhetett, jó volt a rév a só vásárlóinak is, mert a Veszprém tájáról valók néhány mérfölddel közelebb érték el a dunavecsei sóházat, mintha Földvár felé mentek volna, a fehérváriak is ide szoktak, s a pentelei rév néhány krajcárral olcsóbb is volt, mint a földvári. De hasznára volt a rév a penteleieknek is, mert 1790 körül ritka volt az olyan esztendő, hogy Pest megyében réteket és legelő-mezőt ne béreltek volna, s ha ez a rév nem lett volna, Egyházáig kellett volna kerülniük. 1 " A penteleiek ezekben az években nemcsak réteket és legelőket béreltek, hanem szántóföldeket is, a falu határán kívül. 1788-ban, addig az egyházai jobbágyok által fizetett nyolcad-dézsma helyett a Rudnyánszkynak a baracsi pusztán lévő szántóföldjeit harmadából a pentelei jobbágyok vették bérbe, tehát jóval magasabb bérért, mint korábban az egyházai jobbágyok. A szántóföldek bérletéből a pentelei jobbágyok által kiszorított egyházai jobágyok 1788. május 25-én panasszal fordultak a tétényi urasághoz: „Baratsi pusztára pentelei lakosok is bé akarnak lépni, a minthogy rész szerint immár bé léptek is; mivel pedig azon kivül a sokszor titulált földes Uraságoknak magok oeconomiája is ottan bő vettetik, a föld tehát szűkül. . .", s a penteleieknek elég nagy határuk van, kérték maguknak a baracsi szántóföldek bérletét."- Kérésükre néhány ével később, ők is kaptak, harmadába, szántóföldeket Baracson." :! 1788-ban a pentelei jobbágyoknak, magasabb bérért, nem a Rudnyánszky család, hanem a Rudnyánszky-birtokokat adminisztráló királyi bizottság adta bérbe. Ez a bizottság ebben az évben vette át a súlyosan eladósodott birtokok kormányzását. Ugyanis Rudnyánszky József, aki 1773 óta vízibetegségben szenvedett, háromszor ütötte meg a guta, a birtokigazgatást 1776-ban feleségének, Száraz Juliannának adta át. Száraz Julianna a birtokból (árendásoktól, búzából, borból, jobbágyoktól aprólékos jövedelmekből) 1775—1787-ig 35 5.521,37 2 A forint készpénzt vett be (ebben nincs benne a paksi jószágok jövedelme, — 1775—1785-ig
