Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)

Érszegi Géza: Dunapentele a középkorban

vö.: Patrológia 285. Szent Pantaleon valószínűleg nem élt (vö.: N ill e s, N.: Kalendárium manuale utriusque ecclesiae orientális et occidentalis academiis clericorum accomodatum. Oeniponte, 1879, 226.), neve is arra látszik utalni (Panteleémon = mindenkin megkönyörülő), hogy egy megszemélyesített erény. 4 Valerius Diocletianus: Paulys Real-Encyclopádie der classischen Altertumswissenschaft. Neue Bearbeitung begonnen von G. Wissowa etc. Waldsee 1948. VII/A 2482. 5 R adó 79. Rhein und Maas. Kunst und Kultur 800—1400. Köln 1972, VII. 2. 100, és Ein Kopf vom Westbau der Benediktinerklosterkirche St. Pantaleon in Köln. uo. 198., valamint R . Wesenberg: Die Fragmente monumentaler Skulpturen von St. Pantaleon in Köln. Zeitschrift für Kunstwissenschaft, 9, 1955, 1. (Ezekre a cikkekre Petneki Áron szívessége révén hivatkozhattam.), ezenkívül: Csóka 167. 6 R a d ó Polikárp — M e ze y László: Libri liturgici manuscripti bibliothecarum Hungarie et limitropharum regionum. Bp, 1973, 230. 8 A koronázó palástról legújabban: Tóth Endre: Zur Ikonograohie des ungarischen Krönungsmantels. Fólia Achaeologica 24. 1973, 219. 8 A felsorolt szentek életére: AS Augustus II. és Septembris V., valamint Radó 3, 47, 49. 59, 65, 70, 79, 85. 9 A Duna erős zátony-, illetve szigetképző hatására számtalan sziget képződhetett és tűnhetett el itt. A századfordulón készített térképeken feltűnik egy, a pentelei szigettől északra, a Duna bal partja mentén levő nagyobb sziget, amelyet a Duna szabályozása alkalmával szintén eltüntettek. A szabályozás tervén a monostor romjai a pentelei sziget és e kis sziget között helyezkednek el. Elképzelhető, hogy egykor a két sziget egy volt, vagy esetleg ez a sziget az, amelyet Beledülésével együtt 1324-ben (Okmánytár 5.) megvesz Becsei Imre. Ekkor a sziget neve: Berodszigete (kiadásban: Bewdzygethe). A monostort már Paulovics István (A dunapentelei római telep (Intercisa). Archaeologia Hungarica II. Bp, 1927.) is a szigetre helyezi a későbbiekben, az öreghegyen megtalált római castrummal együtt. A Duna pentelei szakaszának szabályozását a Budapesti Folyammérnöki Hivatal készítette. A szabályozásról készült tervrajz megtalálható: OL, Térképgyűjtemény (S 118) 587. és az ezzel kapcsolatos iratok: uo. Földművelésügyi Minisztérium (K 184) 1898-18-56196. Szabó Nándor a szabályozásról beszámolt: A Budapest—Bajai Dunaszakasz szabályozása. Különlenyomat a Vízügyi Közlemények 1912. évi 6. füzetéből. Bp, 1912. 41. A kikotort törmelék egy része a Magyar Nemzeti Múzeumban (30. 1904. 1—2 és 35. 1904. 1—17) található meg. (Ezt az adatot Tóth Endre baráti szívességének köszönöm.) Lázár diák térképéről (OSzK, App. M. 136) tudjuk, hogy azt maga és Jakobus Ziegler felmérése alapján a magyarországi parasztfelkelés idején (1514) készítette el és 1522-ben ki is adta. Sajnos, az 1522-es kiadásnak egyetlen példánya sem ismeretes. Az 1528-ban ismételten kiadott térkép az elsőnek Georg Tanstetter (Collimitius) által revideált és bővített változata (vö.: 1 r m édy — Molnár László: The earliest known map of Hungary, 1528. Imago Mundi 18, 1964, 53.). A cikkre Bendefy L. szívessége folytán hivatkozhattam). Hogy Lázár deák térképe valósághűen áb

j: rázolná a monostort, a

z bizonyítja, Kőgy változatosan." mindenütt mag

^épületet ábrá

zpl. Ez hihető akkor, ha tudjuk, hogy Lázár diák maga járta végig Magyaror

szágot. P

entelén is megfordulhatott

, hiszen csak a helyi mondában ismert nevet adta a szigeti épületnek: Monstor Butibulas. Elgondolkoztató természetesen az is, nogy a Lázár diák térképét másolgatok megváltoztatják a monostor rajzát, és feltehetően típusépülettel, kéttornyú templommal ábrázolják azt. Ez különösen feltűnő Laziuselső térkénén (1552V Róla ugyanis úgy tudjuk, hogy sok valósághű épülettefjellemezte az egyes helységeket. Vö. -.Gazdag László: Útitársunk, a térkép. Bp, 1969, 268.). 10 M or av c sik Gyula : A honfoglalás előtti magyarság és kereszténység. SzlE I. 174. 11 Moravcsik 389. és u ő. : A magyar történet bizánci forrásai. A magyar történettudomány kézikönyve I. 6/b. Bp, 1934, 52. és Bíborbanszületett Konstantin: A birodalom kormányzása. Bp, 1950, 178., valamint Komjáthy 39.