Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)

Érszegi Géza: Dunapentele a középkorban

Almási Mihályt és rokonait a sajátjának mondott Pentelemonostor birtok jogtalannak tartott használatától.

83 Láttuk a 14. század eleji perben, hogy milyen könnyű zsákmányt ígért az elhagyott pentelei sziget a birtokra éhes szomszédnak, most sem volt másképpen. A Zsigmond király előtt bejelentett tiltakozás perrel folytatódott. A per folyamán kiderült, hogy nem ekkor kezdődött az ellenségeskedés. Az Almásiak már 1407-ben, amikor a Penteletanyája nevű halászóhelynél halászó két jobbágyukat, Lukácsot és Tamást Bátmonostori Töttös László emberei jogtalanul elfogták és sokáig fogva tartották, Szécsényi Frank országbíró előtt megindították a hatalmaskodó Töttös László ellen a pert.

8

'

1 Bátmonostori Töttös Lászlónak az volt az álláspontja, hogy ahol a hatalmaskodás történt, annak a halászóhelynek nem Penteletanyája a neve, hanem az ő birtokáról Szalktanyájának nevezik. Az országbíró halálával a király elé került per végül az új országbíró, Rozgonyi Simon előtt folytatódott. Rozgonyi okleveles bizonyítást kért a felektől.

85 Almási Mihály két oklevelet mutatott be igazának bizonyítására. Az egyik Druget János nádor felkérésére válaszoló székesfehérvári káptalani oklevél volt 1330-ból, amely az Almásiak és Töttös László dédapjának, Becsei Imrének a perét eldöntő káptalani határjárást és beiktatást tartalmazta, a másik oklevél pedig, amelyet Almási Mihály bemutatott, az volt, amelyet a székesfehérvári káptalan állított ki 1350-ben arról, hogy Almási Miklós fia, János és Pál zálogba adták pentelei birtokrészüket Berényi Pálnak.

80 Bátmonostori Töttös László azokat az okleveleket mutatta be, amelyek azt bizonyították, hogyan szerezte meg Pentelével szemközt a Duna bal partján sorra birtokait, Szalkot. Petlendet és Beledűlését Becsei Imre. a dédapja.

87 s Ezeknek az okleveleknek alapján az országbíró nem tudott perükben ítéletet hozni, hiszen a peresített halászóhely a Duna két partján levő birtokok határán volt. A birtokok határainak bejárására az említett halászóhely hovatartozásának megállapítására a kalocsai káptalant kérte fel Rozgonyi. A káptalan Töttös László távolmaradása miatt nem tudott az országbíró kérdésének eleget tenni. Az országbíró a székesfehérvári konventet kérte fel a vizsgálat elvégzésére. Végül a konvent jelentette az országbírónak, hogy kérését teljesítette.

88 A határjárás a következőképpen zajlott le. A felek és a királyi ember, valamint a konvent hiteles embere kiszálltak a helyszínre. Először Almási Mihály mutatta meg birtokának határait. A határ a veszprémvölgyi apácák Szigetfő birtokától egy magasságban az ottani templommal,

89 és Töttös László Szalk birtokának végétől kezdődött. A Pentelemonostor szigeten levő első halászóhelyet Almási Mihály a sziget északi csúcsán Penteletanyájának nevezte meg, amit mind a szigetfői jobbágyok, mind Töttös László Szalktanyájának mondtak. A folyó közepén ettől a helytől egészen a székesfehérvári káptalan Sold birtokáig még két halászóhelyet mutatott meg Almási Mihály, egyet Penteletanyája néven és egyet a pentelei sziget déli csúcsánál, a Sold felé eső részen, Gáborjántanyája néven. Töttös László tiltakozott, és az imént felsorolt halászóhely eket ő Szalktanyájának, Beledülésetanyájának és Penteletanyájának nevezte. A többszöri perhalasztás után, 1414-ben Zsigmond király parancsára