Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)

Balla József – Baranyi Ferenc – Remetey Tibor: A város és alkotója

Weiner Tibor Budapesten született 1906-ban, polgári családban. — Apja gyárigazgató volt. — Elemi és középiskoláit Budapesten végezte. 1924- ben felvételt nyert a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán. Pályaválasztása a család akarata ellenére történt. Ez családjához, de különösen apjához való viszonyát feszültté tette. Bár Magyarországon — külföldre való távozása előtt — a munkásmozgalomban aktívan nem vett részt, mégis fokozatosan, egyre határozottabbá vált benne a baloldali, haladó eszmék iránti szimpátia. Kialakuló — lényegében materialista — világnézete, az építészet iránt érzett elhivatottsága, alapvetően meghatározta baráti kapcsolatait is. Szoros kapcsolatban állt az akkori „100 %" című folyóirat-körének tagjaival. Mindezek csak fokozták apjával — már korábban kialakult — rossz viszonyát. Egyetemi tanulmányainak sikeres befejezése után, 1929-ben építészmérnöki diplomát kapott. 1928—29-ig Budapesten Ligeti és Molnár építészek irodájában dolgozott, ahol főleg lakóépületek tervezésében működött közre, mint gyakornok. Az új, korszerű építészet problémáinak mélyebb megismerése, az építészeti hivatás teljesebb gyakorlásának igénye, továbbtanulásra serkentették. Családjával kialakult rossz viszonya mindjobban elmélyült. Diplomájának kézhezvétele után azonnal külföldre utazott. Németországba ment, és 1929. szeptemberében hallgatója lett a Bauhaus dessaui iskolájának. Az iskolát még 1919-ben, Weimarban alapította Walter Gropius német származású építész, a világ modern építészetének egyik vezéralakja. (Az iskolát Thüringiában egyre több támadás érte, és ezért 1925- ben Dessauba — Anhalt állam — tette át székhelyét.) A Bauhaus olyan építészeti és képzőművészeti irányzat — iskola —, valamint műhelyiskola volt, mely a modern építőanyagok lehetőségeit igyekezett összhangba hozni a célszerűséggel, mind az építészetben, mind a lakáskultúrában. Pedagógiai célkitűzése volt, hogy a „modern építészetet valósítsa meg, amely az emberi természethez hasonlóan az egész életet fogja át." Arra törekedett, hogy megteremtse az építészet, a képzőművészet és a technika összhangját, egységét, hogy a technika rohamos fejlődése következtében, az iparban létrejött forradalmi változásokhoz az alkotóművészek képesek legyenek helyesen alkalmazkodni. Az elméleti oktatáson túl nagy jelentőséggel bírt a gyakorlati képzés, melyet az iskolán belül különböző műhelyekben végeztek. Weiner Tiborban itt szilárdult meg az a hit, hogy — „az építészet java egy csoport tevékeny munkatárs jól összehangolt közös munkáján alapszik," hogy az építész feladata: a széles néptömegek igényeinek kielégítése, a nép szolgálata. Építészeti szemlélete Hannes Mayer — az iskola akkori igazgatójának — hatása alatt alakult ki. Politikai, társadalmi szemléletét a Bauhaus fiatal kommunistái befolyásolták. Vallotta az akkori társadalom szükségszerű átalakítását. Aktívan részt vett az iskola elméleti és gyakorlati foglalkozásain, és egyidejűleg Hannes Mayer műtermében is dolgozott. Az iskola programján túl egy izgalmas téma foglalkoztatta, melyen hallgatótársával — egyik legjobb barátjával —, F. M. Tolzinerrel dolgozott. Erről Tolziner — aki Weiner Tiborral együtt emigráit a Szovjetunióba, és ott 1931 óta építészként dolgozik — a közelmúltban egyik levelében a következőket írja: „Az építészet elméleti megismerése és a haladó eszmék