Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)

Farkas Gábor: Dunapentele története a kapitalizmus korában 1850 – 1950

3-i és december 3-i) és az 1933. évi hetipiaci helypénzszedési jogot még tavasszal bérbeadták, mert csak ezzel a összeggel tudták a fizetéseket kiegészíteni.

1,2 Nagyobb mennyiségű pénzt csak a vadászati jog bérbeadásából kaptak. 1932-ben a rácalmási Pajzs Gyula a vadászbérlő, aki 25% csökkesntést kért a bérleti díjból, de egy év múltán ismét 20% elengedését szorgalmazta. Végül is 400 pengő folyt be ebből a jövedelemforrásból a községi pénztárba,

1

'

3 mert a legelőtársulat, azután az öreghegyi hegyközség megtiltotta az elöljáróságnak, hogy a legelőt, illetve az Öreghegyet az alsó vadászterülethez számítsák. Ugyanis ezeket ők adták bérbe az új vadászbérlőknek.

17

'

1 Pedig a község elöljáróságának váratlan kiadásai is akadtak. A vízmosásos partok megkötéséhez nagyobb pénzösszegre lett volna szükségük. Ezt azonban már nem tudták előteremteni. Az országgyűlési képviselő, Farkas Elemér interveniált a kormánynál segélyért, amely több ízben kisebb-nagyobb összegben meg is érkezett. 1937-ben a vízmosások lekötésére, s a gátak építésére Dunapentele 7800 P. államsegélyt kapott.

I7

'' A község háztartási egyensúlya azonban a harmincas évek közepétől kezdett helyreállni, sőt 1938-ban már a tőkeképződésre is lehetőség nyílott. Egy év múltán már menteni igyekeztek a tőkét; 1939. őszén megvásárolják Weisz Jakab nagy vendéglőj ét. Ezt azzal indokolják, hogy a külpolitikai viszonyok igen kedvezőtlenül alakulnak, s egy esetleges háború teljesen megsemmisítheti a pénzt. Ezt ingatlan vétele útján igyekeztek a község számára megőrizni.

1

'" A juttatott földektől való megválás megyeszerte tömegessé vált. pénzügyi szervek ugyanis kíméletlenül folyamatba tették a kimozdítási eljárást. Előzőleg a házhelyek árát mérsékelték, de a csökkent összegből már nem voltak hajlandók tovább engedni. 1936. február 12-én a kimozdító bizottság a nem fizető hátralékosokkal egész nap tárgyalt. Egyik hátralékosnak még 1935. végén 74 pengő 65 fillért kellett volna fizetnie. Ezt akkor 38 pengő 13 fillérre mérsékelték, melyet kamataival együtt (4 P. 34 fii.) 1936. február 28-ig kérik befizetni.'" A két háború között juttatott ingatlanok megváltási árát 1945-ig nem tudták kifizetni. A háború utániévekben is törlesztették azt a dunapentelei gazdák.

1,8 A községi vezetők a harmincas évek közepén nyíltan szembeszegültek a földreform gondolatával. A földbirtokmegoszlást egészségesnek tartották,

1

'" holott az ellenforradalmi földreform a mélyreható társadalmi ellentéteket nem oldotta meg, de még csak nem is enyhítette. Csökkentik az egyházi terheket is. A község igyekezett minél kevesebbet szolgáltatni a katolikus és a görögkeleti egyházaknak, de közbelépett a párbér és egyéb egyházi járandóságok csökkentése érdekében. 1933-ban képviselőtestületi ülésen felvetődött az egyházi terhek racionális fizetésének módja, Simonyi Nándor a kérdést le akarta vetetni a napirendről, azzal, hogy ez, egyházközségi elöljáróság elé való téma. Mészáros István apát-plébános —, szintén képviselőtestületi tag — azonban vitára ajánlotta ezt, mivel az egyházközség kiadását máris 1000 P-vel csökkentették, s ha ez így megy tovább, akkor szerinte az egyház anyagilag hamarosan leromlik.

180 Utoljára 1923. május 24-én rendezték a plébános, a káplán, az egyházfi, s a kántor fizetését. Ekkor Ligday Károlynak az évi 1600 korona helyett 30 mázsa búza tőzsdei értékét szavazták meg. Az