Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)

Farkas Gábor: Dunapentele története a kapitalizmus korában 1850 – 1950

előbb-utóbb azok hanyatlását, majd tönkre jutásukat eredményezte. 1932 tavaszán a vasútállomáshoz vezető út igen elhanyagolt állapotban volt. A községnek nincs pénze a helyreállításra. így azt határozták el, hogy a fogattal rendelkezők közmunkában odaszállítják a követ, a gyalogmunkások pedig az útra terítik.

J(a A kisgazdaságokban igen gyenge terméseredmények születtek 1931-ben. A búza kat. holdanként 6 és fél mázsát termett, a rozs ugyanennyit, a tengeri 9 mázsát,' a burgonya pedig 35 mázsát.

10

'

1 Kevés az élelmiszer, tehát nemcsak a mezőgazdasági proletariátus hanem a törpebirtokos parasztság sem rendelkezett elegendő élelemmel. Ez a gyenge termés évek óta visszatérő jelenség Dunapentelén és környékén a húszas évek óta. A szociális elesettség hatása a mozgalmi vonalon is jelentkezett. Az elégedetlenek közül a forradalmat bátran vállalók szűk csoportja már 1930 szeptemberében is nyilt ellenállásra gondol. Október végén, a november 1-i kommunista tüntetés előkészítése érdekében röpcédulákat szórtak a faluban, különösen az agrárproletár elemek lakóházai köré.

105 A községben az Ínséges családok ellátását társadalmi úton oldják meg. Ismertté lesz a népkonyha, s az inségmunka is. Inségmunkával termelteti ki például az elöljáróság a Dunazátony okon rekedt fát és rőzsét is

166 Az ínségesek körében a betegség gyakoribb volt, mint a birtokosok között. Ezek azonban a gyógyszert nem tudták megvásárolni, így ezt is a község fedezte egy ideig. 1933. február 22-i képviselőtestületi közgyűlésen elhatározták, hogy a helybeli gyógyszerésznél felgyülemlett községi adósságot a vármegye által kérik megtéríteni. A gyógyszerész ugyanis évek óta hitelezett az ínségeseknek, akik nem fizették meg neki az orvosság árát. Most a patikus az elöjáróságot fel akarta jelenteni, mivel a hitelt nem volt hajlandó kiegyenlíteni.

167 A harmincas évek elején a község maga is segélyezésre szorult, bár kimondottan olyan nyomor, mint Adonyban, Ercsiben volt, itt nem lépett fel. Az ínségeseket még belső erőforrásból segélyezték. Ezek azonban egyre apadtak a gazdasági válság mélyülése során. 1931. szeptember 25-én a községi elöljáróság az alsóteleki földeket 1000 négyszögöles parcellákra osztotta és a bérlőktől 40 pengő árendát kért. A következő év áprilisában a földhaszonbérlők 10%-os engedményért folyamodtak, melyet meg is kaptak. 1933. február 22-én, sőt október 7-én ismét 10-10%-ot elengedtek a községi földhaszonbérletekből az elöljáróság.

108 A bérlők ugyanis valamennyien a törpebirtokos vagy teljesen a vagyontalan agrárproletár elemek közül kerültek ki. A tőlük behajtott haszonbér egyenlő lett volna teljes nyomorba döntésükkel. Végül is a parcellák évi árendája 24 pengőre esett. A községi szegődményesek bérét is — bizonytalan ideig — csökkentik 1934. február 17-én.

10

'

J A faiskola kezelője az évi 200 pengő helyett 100 pengőt kapott, és megtiltották neki, hogy a faiskolában magánkertje legyen. A községi rendőrök hatvan pengő helyett havi negyvenet, az éjjeli őr 36 pengő helyett huszonhatot kapott. A toronyóra kezelőjének tiszteletdíját 10 pengőről 5-re csökkentették.

170 Ezt a fizetést 1937 februárjáig kapták a szegődményesek, s csak ekkor állították vissza az 1934 előtti normákat.

1

'

1 A községi háztartást, a válság idején a bérbeadott jövedelmekből próbálták egyensúlyban tartani. Két országos vásár (1934. szeptember 13* Fejér megyei történeti évkönyv 293