Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)

Farkas Gábor: Dunapentele története a kapitalizmus korában 1850 – 1950

A századforduló földmunkás mozgalmai 1907 után elcsitultak. Ez azonban nem jelentette azt, hogy a szocializmusért vívott küzdelemnek ezen a frontján ne szerveződtek volna olyan erők, melyek egy évtized múltán sikerrel vívták meg az osztályharcot az uralkodó körök ellen. Az 1905. évi januári változások eredményei (a függetlenségi párt abszolút győzelme) kétséget kizáróan jelezték, hogy a dunapentelei gazdák az ellenzéki politika hívei. Az eddigi — jórészt ösztönös — ellenzéki mentalitást, a választások után a függetlenségi vezetők megkísérlik szervezeti keretbe fogni. 1905. február 26-án ifj. Farkas Mihály és Balázs István népes gyűlés kíséretében kimondották a dunapentelei függetlenségi és 48-as Kossuth kör megalakulását. Alapszabályukat a belügyminiszter május 26-án jóvá is hagyta. A kör céljai között szerepelt a függetlenségi eszme; a hazafias szellem ápolása és terjesztése, a nemzeti ünnepek megtartása, azután több közművelődési feladat megvalósítása. A kör vezetői kijelentik, hogy célkitűzéseiket a fennálló társadalmi rend keretében kívánják végrehajtani, és távoláll tőlük az államrendre nézve veszélyes megmozdulások szervezése. Nyilvánvaló, hogy a függetlenségi kör a birtokos parasztság politikai csoportosulása volt. Erre vallanak a magas tagsági díjak is. Az örökös tag 60 korona, az alapító 50, a pártoló 40 korona díj befizetésével lehetett a kör tagja. A rendes tag 40 fillér belépési és évi 2 korona, a vidéki tagok pedig 4 korona évi tagsági díj fizetésére voltak kötelezve. A kör tagjaitól megkövetelték az alapvető emberi magatartási normákat. A kötelességek között felsorolják, hogy a kör tagja a ,,körnek méltóságával megegyezőleg (köteles) magát illedelmesen viselni, tartózkodni minden szószátyárkodástól, gyöngédtelen magaviselettől, becsmérlő nyilatkozatoktól mások irányában, tiszteletlen szók kiejtésétől, lármás indulatoskodástól; különösen a káromkodástól . . . szóval minden olyan dologtól amely a kört és az embert a tisztességtől megfosztja." A kör élén nyolctagú vezetőség állott; — a tiszteletbeli elnök, az ügyvivő elnök, alelnök, jegyző, pénztáros, ellenőr és könyvtáros, — ami mutatja e politikai csoportosulás hatékony voltát. 1905 után a függetlenségi körök száma országszerte szaporodott; erre lehetőséget adott a koalíciós kormány is. A dunapentelei függetlenségi és 48-as Kossuth kör alapszabályait 1909. december 28-án újraalkották. Lényegében az 1905-ös alapszabályt vették alapul, de 26. §-ként a kormány felügyeletéről szóló részt beleszőtték. Ekkor a kör elnöke Jantsky János, jegyzője pedig Szekulesz László volt.

91 Jelentős politikai tényező a dunapentelei katolikus kör is, melynek létrejöttét az 1895-ben alakult Katolikus Néppárt szervezésével lehet összefüggésbe hozni. Az 1894. évi novemberi székesfehérvári katolikus nagygyűlés felhívására a Dunántúlon, de különösen Fejér megyében a helyi papság szervezésében sorra alakultak meg a községi katolikus körök. Dunapentelén a kör 1895. február 6-án jött létre, melynek elnöke Butter Károly, titkára pedig Kraxner Lajos volt. A katolikus kör a századfordulón a konzervatív politikai gondolat hordozója volt; s Zichy Nándor, Zichy János támaszává lett. A függetlenségi mozgalom kiszélesedése nyomán szorult csak háttérbe, de 1910 után ismét a községi közélet meghatározója lett. Az alapszabály határozottan tiltotta a politizálást a kör tagjainak. Eszerint a kör célja: „elsősorban a községben lakó katolikusok szellemi, társadalmi és anyagi érdekeinek előmozdítása, a hasznos ismereteknek és jó erkölcsöknek a katolikus vallás szellemében való emelése, a katolikus 12* 179