Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)

Farkas Gábor: Dunapentele története a kapitalizmus korában 1850 – 1950

a szegény népelemre is hatni. A munkáspolitika látványos megvalósítására is volt kísérlet. 1900. március 4-én ünnepség kíséretében adták át Tóth Gáspár aratómunkásnak a földművelésügyi miniszter 100 koronás pénzjutalmát és dicsérő oklevelét. Az ünnepségen cselédek, napszámosok nagy száma volt jelen, ahol a szolgabíró a kormány által elindított szociális intézkedésekről, s a lojális gazdasági munkások megbecsüléséről beszélt. Itt volt Pöndör István rácalmási plébános is, aki az agrárszocialista mozgalom káros hatását ecsetelte.

82 Pöndör Istvánnak hathatós tapasztalatai voltak az agrárszocialista mozgalmakat illetőleg, mert Rácalmás a mozgalom egyik fészke volt Fejér megyében. A nyílt szembeszegülést a birtokosok összefogásával sikerült letörni. Az elégedetlenség az államhatalommal, s a társadalmi rendszerrel konfrontációban maradt, sőt mélyült is. Ezt segítették a 20. század elején egymást követő kedvezőtlen terméseredményeket hozó esztendők is. 1901-ben például Dunapentelén búzából magyar holdanként csak 6 mázsa termett: a rozs és árpa 8—8 mázsát, a zab pedig 5 mázsát hozott. Az aratás előtt jégverés pusztította a gabonát, tavasszal pedig szárazság gátolta azok fejlődését. Ez kihatással volt a kapásnövényekre, így ezek termése is átlagos aluli volt.

83 A kisvagyonú lakosság nyékre, így ezek termése is átlagon aluli volt.

83 A kisvagyonú lakosság keztében egyre nehezebben tudtak megfizetni. Nem kétséges, hogy egy újabb politikai hitvallás esetén a kormánypárt községi pozíciói erősen megfogyatkoznak. 1905 januárjában, az újabb parlamenti választásnál meg is mutatkozott, amikor a polgárság egésze a függetlenségi képviselőre adta szavazatát.

8

'

1 Egyébként 1901 óta növekvőben voltak a függetlenségi politika hívei Dunapentelén és az 1905. évi választás során tanúsított magatartásuk a hatóságnál meglepetést nem is okozott. Az 1905. esztendőben ismét az agrárszocialista mozgalmak hulláma sodort végig Fejér megye falvain. A közeli Rácalmáson ismét több száz arató nem volt hajlandó munkát vállalni az alacsony bér miatt. Dunapentelén 1905. július 12-én léptek sztrájkba az aratómunkások, de követeléseiket a munkaadó nem teljesítette. A tartós sztrájkot azonban kevés arató vállalta, így lehetősége volt a birtokosnak arra, hogy másokat beállítson. Ez azonban megrémítette a sztráj kólókat, (hisz elveszítik a keresetüket) és egy nap múltán ismét dolgoztak.

8

'' Ilyen részleges megmozdulásra a későbbiekben már nem is került sor. 1906 május elején Nyisztor és Csizmadia jártak Pentelén, akik tömeges sztrájkra beszélték rá az agrárproletariátust. Ekkor 140 napszámos tagadta meg a munkát. Az adonyi szolgabíró hamarosan 15 napi elzárásra ítélte őket. Nyisztor június 1-én ismét megjelent a községben, de akkor a munkásokat arra buzdította, hogy vegyék fel a munkát, mert a hatósággal szemben a szocialisták még erőtlenek.

80 Pedig elszántságuk nagy volt. Adonyban a szolgabíró a sztrájkolok sorainak megbontására azt kiáltotta, hogy álljanak balra a szocialisták! Erre a munkások valamennyien balra sorakoztak.

8

' Június elején a szolgabíró tilalma ellenére szocialista gyűlést hívtak össze Pentelén.

88 Még 1906-ban megalakult a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetségének dunapentelei csoportja.

89 A következő évben pedig a Szociáldemokrata Párt négy gyűlés megtartására kért engedélyt.

90 A hatóság azonban valamennyit betiltotta, mert attól tartott, hogy a nagy tömegű agrárproletariátust nem tudják féken tartani még a kivezényelt csendőrök sem.