Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)

Farkas Gábor: Dunapentele története a kapitalizmus korában 1850 – 1950

felszámolását mutatják a gyakori katonai átvonulások, sőt beszállásolások és ott tartózkodások is. 1856 tavaszán Lichtenstein tábornok 8. ulánus ezrede vonult át Pentelén,"' 1861 elején pedig 1 tiszt 22 legénnyel 35 lóval tartózkodott itt.

08 Még el sem vonultak, amikor 60 fős vadászgyalogsági egység érkezett.

29 A katonai jelenlétre az alkotmányos idők (1860—1861) nemzeti mozgalmai miatt volt szükség. A nép alkalmat látott ezekben a hónapokban, hogy 1848—1849 szellemét megvalósítsa; különösen a zsellérség politikai követelései lesznek kiemelkedők. 1861. február 25-én érkeztek meg az országgyűlési követválasztás szervezésével megbízott bizottmányi tagok.

:i0 A mezőváros is kijelölte a maga bizottmányát, akiket a megyegyűlésbe küldtek. Ezek személyileg megegyeztek az 1848-ban életrehívott bizottmánnyal: (Zsebeházy György, Tóth János, Téglás János telkes gazdák, Jovanovits Trior kereskedő, Rosthy Pál, Montbach Sándor, Janitsáry Döme, Janitsáry Szilárd nagybirtokosok, azután Zalay Ferenc esperes és Varga Mihály.

31 Az alkotmányos élet feltámasztásával a 48-asok körében élénk mozgalom indult. A fehérvári Honvédegyleti Bizottmány 1861. március 13-ára egyleti gyűlésre hívta a pentelei 48-as honvédeket,

32 s amikor a nemzeti ügy lekerül a napirendről és az osztrák hatóságok ismét önkényuralmi módszerekkel kormányoztak, Pentelén a 48-as eszmék mérsékelt követőjét, Deák Ferencet népszerűsítik,

33 de néhány év elmúltával Kossuth Lajos proklamációját találják meg egy telkes gazda kapujára függesztve.

34 A város bírája a „bizalmas iratot" a főszolgabírónak elküldte. Egyébként a főszolgabíró a bírót, a jegyzőt számtalan alkalommal magához hivatta Velencére. Meszlényi főszolgabíró ugyanis itt lakott. (A közigazgatás akkori vitele szerint a járási székhelyeknek nem volt olyan szerepük, mint manapság. A főszolgabíró saját rezidenciájában nyugodtan tarthatta hivatalát.) A bíró és jegyző évi javadalmazásban részesült. A tagosztályig a bírónak telki illetékföldje volt, utána ezt megszüntették és helyette pénzfizetést kapott. Ezt 1859-ben 80 pengő forintban állapította meg a főszolgabíró,

3

'' de már 1856-ban is tett intézkedéseket, hogy a községi bírák természetbeni javadalmait pénzre váltsák át a községek és mezővárosok.

33 A bírót meg is büntette a hatóság, ha szabálytalanságot vagy hanyagságot tapasztalt. 1856-ban például 5 pengőforintra büntették, mert a kutyatulajdonosoktól az adót nem szedte be.

37 Az ügyvitel terén tapasztalt hiányokért is a mezőváros bíráját marasztalták el. 1861. február 25-én jelentik, hogy az 1849—1860 közötti számadások vagy nem készültek el, vagy hiányoznak.

38 Inkább ez utóbbi állítás valószínűsíthető, mert az 1859. június 21-én tartott tanácsülésen az előző évi bírói számadást megvizsgálták. Az elöljáróság az eddig idézett, lényegében igen fontos állami feladatok mellett helyi érdekű tevékenységet is lebonyolított.-Fenntartotta a szegényházat, erre a célra szegénypénztárat alapítottak, ahová a községi büntetéspénzeket fizettették. Ide utalták például, végül is a kutyatulajdonosoktól beszedett 5 pengőforintot, azután a csempészkedésért Tóth Jánostól és Mikola Ignáctól behajtott 5 pengőforintot.

39 ők mérték fel a táborállási dűlőben gyümölcsöskerteknek átengedett telkeket,''" de az elöljáróság alkotta meg a szőlősgazdák hegyi rendszabályait is.''

1 Lebonyolították az úrbéri elkülönítés összes községi levelezését; ők is sürgetik a szerb püspöktől azt a felhatalmazó levelet, amelyben meg kellett volna bíznia a helyi görögkeleti lelkészt, hogy az egyház javadalmi földjei tekintetében önállóan járjon el.

42 A város tulajdonában lévő ingatlanokat — telkeket, réteket — kezelte, illetve azok hasznosításáról gondoskodott.