Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)

Farkas Gábor: Dunapentele története a kapitalizmus korában 1850 – 1950

Bérbe adta a községi fogadót és a révet.

/,;i Ez utóbbit 1863. május elején Popovich Demeter bérelte.

44 Gondoskodott az egészségügyi rendszabályok betartásáról; előállíttatta a himlő ellen oltandó gyermekeket/'

0 felügyelt az árvíz elleni rendszabályok betartására. 1865. március 11-én őrök álltak a Duna-parton, mert veszélyesen megnövekedett a folyó vize/'

1

' A dolgozó rétegeket a hatvanas évek első felében természeti csapások is sújtották. 1863 második felében marhavész pusztított. Július 30-án a vész Fejér megyében elsőként Dinnyés pusztán lépett fel,'" ezért Fejér megye az állatvásárok megtartását eltiltotta. Dunapentelén intézkedtek, hogy a réveken állatokat, de még nyers állatbőröket se szállítsanak.

48 A védelmi intézkedések azonban nem gátolhatták meg a vész terjedését; augusztus 7-én Seregélyesen, Kalózon,. 27-én már Fehérvárott pusztított.''" December végén már a Pentele határában levő tanyákon, uradalmakban,'" az év végén pedig a mezővárosban dúlt. A nagy szárazság takarmányhiánnyal járt együtt; a kevés füvű és kopár legelőkön csonttá soványodott igásállatok kóboroltak, míg végül is elpusztultak. A hatóság az adózók többségének ezt az anyagi süllyedését alig vette tekintetbe; az állami adókat éppoly szigorúan behajtották, mint más alkalmakkor. A rögtönbíráskodást 1863 késő nyarán megyeszerte meghosszabbították, mert csak ezzel az erélyes fenyegetéssel látták eredményesnek a mozgalmak megakadályozását. A fináncok gyakori látogatók a mezőváros határában; a főszolgabíró kéri az elöljáróságot, hogy ezeknek az eredményes munkájához adják meg a segítséget/

1 A lakosság ugyanis ellenségesen fogadta a fináncokat, bennük az osztrák elnyomó hatalom képviselőit látták. Alapon a tiltott szeszelőállítás és dohánytermesztés miatt megjelent fináncokat a gazdasági cselédség megtámadta és elkergette a faluból. Az állami monopóliumnak számító pálinkafőzést a gyümölcs- és szőlőtermelők elég nagy mértékben űzhették, hiszen havonta fizették be a sárbogárdi adóhivatalhoz a pálinkafogyasztási adót. Ez 1863 áprilisában 48 forint és 20 krajcár volt.'" Pentelére 1856. szeptember 25-én ismét katonaságot küldtek, hogy az elmaradt állami adókat végrehajtással szedjék be. Ez a katonai csoport még október közepén is a mezővárosban tartózkodott.''

3 Az ipari foglalkozásúak közül a molnárok tűnnek ki számszerűségükkel. Malmaik, kivétel nélkül vízimalmok; zömmel a Dunán, kisebb részük a patakokon, azok dunai torkolatánál működnek. 1863-ban a mezővárosi elöljáróság felülvizsgálta a malomengedélyeket, melyeket meghatározott időnként megújítottak."

4 A molnárok céhkeretben dolgoztak, élükön a molnár céh bírója állott.

55 A malmokat a dunai vízállásnak megfelelően helyezték el a folyóban, mégpedig mindenki igyekezett a legkedvezőbb vízsodrásokba beállni. Ez a rendszertelenség a révészek munkáját nehezítette meg, akik élénk forgalmat bonyolítottak le a két parti település között. Különösen a gőzkompjárás megszervezése után kellett a molnárok állandó helyeit kijelölni, hogy a nagy teljesítményű rév közlekedését ne akadályozzák.'" A molnár céh keretei egyébként is felbomlóban voltak a hatvanas években. A molnárok nagy része mezőgazdasági ingatlanokkal is rendelkezett, vagy kézműipari műhelye volt. A molnármesterséget nem főfoglalkozásként űzték. Az 1872. december 17-én tartott molnár céh gyűlésén 40 tag volt jelen, akik az ipartörvény értelmében ipartársulattá szerveződtek." A társulat ekkor 101 forint vagyonnal zárta a működési évet. Ez évben bevételük 294 forint volt, kiadtak viszont 225 forintot."

8 A mezőváros többi céhes iparága annyira jelentéktelen, hogy még egyesülten sem